Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 33. (Szekszárd, 2011)

Könyvismertetés - Gaál Attila: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai (Recenzió)

megyéje, Tolna megye középkorának történetére a legutóbbi évekig kevés figyelem irányult. Értekezése ugyanakkor a középkori templomokkal foglalkozó eddigi összefoglaló munkáktól eltérően nem a mai megye területét vizsgálja, hanem a középkoriét, amelynek határai szerencsés módon egyházi igazgatási határokkal is egybeesnek. Ennek oka, hogy középkori egyházaink kutatásához természetes keretként kívánkoznak azok a középkori egyházi igazgatási egységek, amelyek gyakran - és Tolna megyében is - a középkori világi igazgatási egységekkel, nevezetesen a vármegyékkel estek egybe, függetlenül attól, hogy valamely megye területén egy, netalán több főesperesség osztozott. Magyarországon a 14. század végén kis híján száz főesperesség létezett. Közülük mindeddig egynek sem készült még olyan feldolgozása, amely a terület összes templomára vonatkozó minden elérhető - nemcsak középkori - történeti, régészeti, kartográfiai és toponímiai adatot számba vesz. Tette ezt szerzőnk egy olyan megyében, ahol még nem készült régészeti topográfia, s ezeket az anyaggyűjtéseket nem a topográfiai munkákkal egy időben, azzal összekötve lehetett elvégezni (mint például Pest, vagy Békés megyékben), hanem külön és lényegében egyedül. Az ezután következő Katalógus a könyv legtestesebb és - ha szabad egyáltalán rangsorolni az egyes részeket -, a kutatás szempontjából is talán legértékesebb része. A középkori Tolna megye vaktérképérc felvitt 374 jelölés az azonosított, és azonosítatlan templomok, az azonosított és azonosítatlan kolostorok, valamint a bizonytalan templomok helyét mutatja. A 155 oldalnyi leírás ennek megfelelően ugyancsak 374, a térképen visszakereshető -szócikket tartalmaz. Ezek mindegyike magában foglalja az adott középkori falunév változatait, a középkori és (1686-ig) az újkori írott adatokat templomról, plébánosáról, védőszentjéről stb., a templomra (esetleg a településre) vonatkozó újkori adatokat, a terepbejárás adatait, valamint a templom fizikai jellemzőinek leírását. E templomok egy részének területe ma már az elcsatolt részeken, Baranya és Somogy megyék határán belül kereshető, de feltárt és közzétett adataik Tolna megye középkori történetét gazdagítják. Néhány kiragadott nevet sorolok fel ezek közül, csak azért, hogy szemünk és fülünk szokja hajdani földijeink lakóhelyének számunkra ma már idegennek tűnő nevét: EgyházaskozárKiskozár, Balócza-Farkasfa, Baranyaszentgyörgy, Báté Templom Domb, Gödrekeresztúr, Gödreszentmárton, Gölle-Mersi rét, Gölle Dűlt templom, Gölle török templom, Mindszentgodisa, Mekényes Öregtemplom, Mecseknádasd Szent István templom, Mekényes, Sásd, Szalacska, GerézdpusztaPusztaszentegyház, Pcremarton-Pusztatemplom, Szil, Szalatnak, Tófű stb., stb., stb. A leírásokhoz ahol lehetett, felmérési, vagy feltárási alaprajzot is mellékelt a szerző, vagy a templommal kapcsolatba hozható régészeti tárgyak (kulcsok, harangtöredék, harang, szenteket ábrázoló kisplasztikák) említett fotóit. Ugyanígy járt el a negyedik fejezet oldalainál is, ahol a tolnai és regölyi főesperesség kialakulását és topográfiáját, területét és alesperességi központjait, majd a főcímnek megfelelően a középkori Tolna megye templomait ismerteti. Ez utóbbi fejezet a laikus érdeklődő számára is sok érdekességet tartalmaz, mert a templomok földrajzi elhelyezkedése mellett szól azok használatos építőanyagáról (fa, kő, tégla) térelrendezéséről, a szentélyzáródás típusairól, valamint a méretek és tájolás kérdéseiről is. Szemléletessé teszi a száraznak tűnhető leírásokat a három alkalmazott vaktérkép, melyek a középkori Tolna megye kontúrjain belül ábrázolják: Tolna megye kolostorainak ismert alaprajzait, a megyei románkori és gótikus templomainak ismert alaprajzait. A fotóknál már említett templomberendezési és felszerelési, valamint liturgikus tárgyak története elevenedik meg a fejezet harmadik részében. Az elveszett, vagy elrejtett kelyhekről, keresztekről, a török elől kútba mentett harangokról szóló - legtöbbször országosan is mesélt, folklorizálódott - történetek elevenednek meg itt pl., a földből előkerült simontornyai gótikus kehely és ostyatányér, a szántás közben talált oroszlói, vagy a berekben talált szabadi harang történetén keresztül. A fejezetet a templomi és templom körüli temetkezésekről, valamint a középkori Tolna megye egyházi társadalmáról (esperesekről, plébánosokról, oltárigazgatókról) szóló részek zárják. Az összefoglaló részben meglepő adatokat és eredményeket fedezhetünk fel. Megtudjuk, hogy a templomkutatás fellendülésével, 1990-óta több mint egy tucat templom, vagy templomrészlet került feltárásra és kb. 100 egyházat lokalizáltak. Az én ifjúkoromban még tiltott, illetve szigorúan ellenőrzött légi fotózás révén pedig 20 templomalaprajz vált ismertté. (Ezek színes képei egyébként ékességei ennek a könyvnek is!) Fény derült arra is, hogy a míg a megye templomainak 10 százaléka volt 11-12. századi alapítású, addig a 13. században már a világi főurakat követve a kis- és köznemesek is bekapcsolódtak a templomépítésckbe és az olyan nagyságrendű templomalapítási hullámhoz vezetett, hogy a 14. század eleji 449