Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 31. (Szekszárd, 2009)
Balázs Kovács Sándor - Kovács János: A Sárköz népi táplálkozása
A két asszony köze (augusztus 15. - szeptember 8.) varázserejű időszak. Ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. Ekkor csépelik ki a magnak való búzát, gyűjtik a sokáig, egész tavaszig elálló „két asszony közi tojást ". Az ekkor ültetett tyúk kikelti minden tojását, a kiscsibéket is felneveli. Az ekkor keltetett csibékből lesznek a legjobb tojók. A nap időjárása termésjósló is. Ha a nagyasszony fénylik, jó bortermés van kilátásban. 29 8 A háziasszonyok számon tartották Ferenc napját (október 10.). Nyírfaágat tettek a kotlós fészkébe, hogy a kikelő csirkék betegek ne legyenek és kiskorukba el ne pusztuljanak. Szent Márton napja (november 11.) évszázadokon át pásztorünnep is volt. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Úgy tartották, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget isznak magukba. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A pásztorok mellett a műhelyek és boltok is ünnepeltek. Itt az első gyertyagyújtás megünneplésére a mesterek vacsorát adtak a legényeknek s az ezen feltálalt libasültet „likprádlinak" vagy gyertyapecsenyének nevezték. A polgárok és a nép is levágta a maga libáját s e lakomán kóstolták meg az új bort, amelynek „Márton a bírája: " régebben a pap minden libából egy darabot kapott: persze a legkevesebb húsú „püspökfalatját" küldték el neki. 2" 9 A Sárközben 30 0 a régi pásztorok Márton napján vacsorára kövér libát és rétest fogyasztottak. A Mártonnapi ludhájat aztán összegyűjtötték az asszonyok és szükség esetén a „pokóvarra", a sebre tették. A sárköziek szerint ha a Márton-napi esőre fagy következik, az elviszi a termést. András nap (november 30.) a Sárközben is a névnap köszöntés mellett a termékenységvarázslás ideje. Összeszedték a tökindát és a szőlővenyigék szalmaköteleit és ezekből tettek egy keveset minden tojó- és ülőfészekbe. A ló körméből kiesett sarat szintén a fészekbe rakták rontás ellen. Ezen a napon jól tartották búzával, zabbal a „tikokat", hogy egész évben jól tojjanak, sokat kotyogjanak, sokat költsenek. 30 1 Luca napján (december 13.) a cél elsődlegesen a tyúkok termékenységvarázslása volt. Ehhez kapcsolódott a nők munkatilalma is. Országszerte úgy tartották, ha ezen a napon fonnának vagy varrnának, akkor ezzel bevarrnák a tyúkok fenekét. A Sárközben a következő évi szerencse biztosítását szolgálta a kurkálás: a kemence és a tyúkok megpiszkálása. Ezt asszonyok végzik. Korán reggel köszöntenek be, megpiszkálják a kemencét, s a kormos piszkafával a tyúkokat is megzavarják az ülőn: „Kurkáljuk, kurkáljuk kendtek kemencéjét, Tikjok, lúdjok szaporodjon meg kenteknek! Olyan legyen kendteknek a szalonnájok, Mint a mestergerendájok... " A háziasszony leülteti őket, hogy jó ülős tyúkjai legyenek, s az egy ültő helyben lemorzsolt kukoricát abroncsba szórja tyúkjai elé, hogy így majd azok nem szélednek szét. Luca napján nem varrnak, hogy a következő évben a tyúkok tudjanak tojni. 30 2 A Luca naphoz fűződő szokások a Sárközben 30 3 is változatosak. Egy részük termékenységvarázsló. Ilyen a ,Jcurkálás": ,fuca napkor hajnóba fökétiink és a pemettel kurkáltunk. " 29 8 BALÁZS KOVÁCS én. 29 9 BALÁZS KOVÁCS én. 30 0 REHÁK 1964. 30 1 REHÁK 1864. 30 2 AN DICS 1980. 30 3 KATONA 1962, 163., REHÁK 1964. 241
