Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 28. (Szekszárd, 2006)
Sümegi József: A bátai apátság kutatástörténete és alaprajzának rekonstrukciós kísérlete
A Simrák-féle ásatás emléke a korabeli újságokban A Tolnavármegye 1899. november 5-én így írt a bátai feltárásról: „Most kezdte kiásatni Wosinsky Mór „a régi bátai apátság alapfalait", azzal a céllal, hogy a „klastrom és templom alapfalainak területéről pontos mérnöki fölvételeket" készítsenek, melyeket „Tolna vármegye történetének ezentúl megjelenő kötetében" akarnak reprodukálni... A római téglákat az apátság falainak építésénél is igénybe vették; az apátság elpusztulása után pedig a bátaiak használták föl saját házaik és pincéik építkezésénél az épület tégláit és köveit; egyik bátai polgár pincéjében még most is megvan az egyik szerzetes feliratos sírköve a falba beépítve. Nem sokkal később ugyanezen lap arról tudósít, hogy folytatják az ásatásokat, és Kammerer Ernő hamarosan lejön megtekinteni „az eddig föltárt épületmaradványokat. " 5 Szalczer Sándor plébános, Purt Adolf jegyző és Kreskai István vízmester kiemeltette egy bátai pince oldalába befalazott, valamikor a „bátai egykori apátsági épület környékén talált régi sírkövet", és a múzeumba szállíttatta. „A sírkőnek, mely tulajdonképp fedőlap volt, s most három darabra van törve, hossza körülbelül két méter lehetett, szélessége 65 cm. A felirat a kőlap szélein körül van felvésve..." A Csalog-féle kutatás a Szent Vér templom építése előtt 1920-as években még mindig voltak falnyomok a Klastromhegy északi partfalán és nagyobb kövek a felszínen. A legidősebb nemzedék tagjai közül még élnek Bátán, akik kisgyermekként ezeket látták. 54 1937-ben a Szent Vér templom építése előtt Csalog József végzett feltáró ásatást, amely nagyobbrészt a mai templom területére terjedt ki. 0 így foglalta össze a helyszín akkori képét: „A törökdúlás előtt virágzó apátságnak látható nyoma Bátán sehol sem maradt. Arra a kérdésre, hogy hol állt tulajdonképpen a kolostor, a legutóbbi időben már csak a nép száján élő hagyomány tudott megfelelni. A falut nyugat felől szegélyező löszplatónak a Szilas és Vakszer nevű völgyecskék közötti teraszszerű kiszélesedését ma is Klastromhegy-nek nevezik. Esténként itt énekelték el öreg nénikék a térség közepén álló feszület előtt azokat a szebbnél szebb egyházi vonatkozású népi énekeket, melyekre nemrég a népi ének hivatott gyűjtői is felfigyeltek, de sajnos ide jártak századok óta építőanyagot bányászni is a bátaiak...' Ásatásom megkezdésének napján a Klastomhegyen füves térséget és szőlővel betelepített területet találtam. A munka szempontjából mindkettő meglehetősen kedvezőtlen terepnek bizonyult, a felső rétegek ugyanis fel voltak már dúlva. A kívánalmaknak megfelelően 120, 160 és 200 cm széles árkokat húzattam, ahol pedig kiszedett falra akadtunk, ott az alapfal helyébe visszahányt törmelék eltávolításával igyekeztünk az egykori falak irányát és vastagságát megállapítani. E módszer helyesnek is bizonyult ott, ahol az alapfalak helye bolygatatlan sárgaföldbe volt ágyazva, de nem vezetett célhoz olyan helyen, ahol a terep kopása folytán a fundamentum nem volt már mélyebb a legfelső, feldúlt rétegnél. Ilyen esetben semmilyen módszer sem segített, a falat elvesztettük szem elől. Az ásatás során két különálló épületre és 24 sírra akadtunk. " Csalog József megtalálta a VIII. számú kutatóárokban a kolostor északi főfalának egy megmaradt szakaszát. Itt a 110 cm vastag alapfalat mórágyi gránitból rakták és téglatörmelékes, mészben gazdag habarccsal ragasztották össze. Ugyanilyen vastag volt az épület párhuzamos, már korábban kiszedett főfala, melyet a II. és III. kutatóárokban keresztmetszetben tudott megfigyelni. Megállapította a főfalakkal párhuzamosan futó, a folyosót a celláktól elválasztó egyik közfal szélességét. Ennek a 90 cm-es falnak a kőanyagát is kiszedték korábban. Egy észak-déli irányú közfalat is megtalált a II. számú árokban, mellette grafitos csempéjü cserépkályha megmaradt omladékait, de a többi közfalat nem merte megásni, mert félő " Tolnavármegye, 1899. november 5./4. 53 Tolnavármegye, 1899. december 3./3. - SZILÁGYI 1982,416-417. 54 Hálás szívvel emlékezem a közelmúltban elhunyt M. Sümegi Lászlóra, aki nagyon sok információval segítette e tanulmány megszületését. 55 KÓNYI - HOLUB - CSALOG - DERCSÉNYI 1940, 49. 56 Uo.5L 152
