Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 26. (Szekszárd, 2004)
F. Bodó Imre: Fekete István Emlékház. Dombóvár
lettünk. Hozzá hasonlóan magam is szeretem a természetet, annak állatait és növényeit, óvom és védem értékeinket, hogy a felnövekvő nemzedék is megismerhesse a múltat és a múló jelent. Fekete Istvánban tisztelem azt a szeretetet és ragaszkodást, mely embertársaival szemben megnyilvánul(t). Végtelen nagy szívébe az egész emberiség szeretete belefért. Jelleme tehát csupa jó és szép erényekről árulkodik. Soha nem tagadta meg hitét, még a „nehéz" 50-es években sem roppant össze, mert a jó Istenben mindig vigaszt talált. „A mi vidékünknek fogva tartó történelme van, mely engem sem eresztett el soha: - szülőföldem. " (Dr. Kanyar József, Kaposvár, 1995. nov. 21.) Bár 22 éve élek Tolnában, de én is ezt vallom, amit jó tanítómesteremtől hallottam egy kaposvári rendezvényen. Szülőföldemnek tartom Somogyot és annak egy gyönyörű láncszemét, Göllét. 1995. október 10-én a Duna Televízióban hallottam Köntös-Szabó Zoltán írótól a következő szavakat: „Az a magyar, akinek a Himnusz és a Szózat hallatán könnybe lábad a szeme. " Talán mondanom sem kell, Fekete István ilyen ember volt! 1995-ben ünnepeltük Fekete István író születésének 95. évfordulóját és ebben az évben emlékeztünk meg halálának 25. évfordulójáról is. Rá emlékező írásaim jelentek meg a Magyar Mezőgazdaság, Honismeret, Somogyi Honismeret című lapokban, de ekkor még nem tudtam, hogy régen dédelgetett vágyam még 1995ben megvalósulhat. Bizonyossá mindez akkor vált, amikor munkahelyem, a Tolna Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás felajánlotta feleslegessé vált vitrinjeinek Dombóvárott történő elhelyezését. így jutottam hozzá a számomra értékes tárlókhoz. S ettől kezdve felgyorsultak az események. Segítséget kaptam az író özvegyétől, Edith nénitől, Fekete István irodalmi hagyatéki gondnoktól, *az író gyermekeitől, ifj. Fekete Istvántól és Fekete Edithtől. Ezzel egyidőben megkezdődött a kis udvari házam külső-belső festése, padlóburkolatának elkészítése, a lámpák beszerelése, stb. Majd felvettem a kapcsolatot a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársaival: Birk Edit gyűjteményi igazgatóval és Püski Anikóval, Lovas Csillával a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum irodalomtörténészével, valamint a Természettudományi Múzeum Állattárának igazgatójával, Dr. Mészáros Ferenccel. Ők mindnyájan segítették szakmailag a kis múzeum megvalósítását. Dr. Mészáros Ferenc igazgató biztosította a múzeumban kiállított madarakat és állatokat. A múzeum megnyitójára 1995. június 24-én került sor. A hűvös, esős idő ellenére is mintegy 70-80 fő vett részt az ünnepségen, mely szentmisével kezdődött a kertvárosi római katolikus templomban. Az ünnepi szentbeszédet Farkasdi András apát-plébános mondta. A múzeumot Fenyves Mária, a Művészetbarátok Országos Szövetségének alelnöke és Valló László íróújságíró nyitották meg. A múzeum jelene Az 1995-évi megnyitás óta a gyűjtemény napról napra gyarapszik. Sajnos, 1997. január 16-án elhunyt egyik legfőbb segítőm, Fekete István özvegye, Piller Edith, akinek hamvait 1997. február 11-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti Temetőben. - 1997. augusztus 20-án avattuk fel a múzeum kertjében Fekete István bronz-szobrát, Farkas Pál szekszárdi szobrászművész alkotását. Avatóbeszédet Dr. Kanyar József mondott, az ünnepségen részt vett ifj. Fekete István is. - 1999-ben megkapta a kiállítóhely a hivatalos múzeumi működési engedélyt. - 2000. április 7-én helyeztük el a múzeum kertjében Bocz János fafaragó népi iparművész életfáját, mely az író 100. születésnapja emlékére készült. (Ekkor tartottuk az Országos Fekete István Műveltségi Vetélkedőt Kraussné Papp Éva vezetésével.) Az életfát Dr. Szőke Sándor, a Városszépítő Egyesület elnöke avatta fel, mintegy 250 diák jelenlétében. - 2000. október 11-én elhunyt Csermely Ottóné szül. Bartáky Szilvia Edit, az író nagy-nagy tisztelője. 2001. január 16-án végakaratának megfelelően fia, Csermely Zoltán átadta a Fekete István Emlékház 75
