Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 25. (Szekszárd, 2003)
Balázs Kovács Sándor: Kovách Aladár (1860. ápr. 17. Nyitra–1930. máj. 7. Szekszárd)
képesítése meg volt a főlevéltárnoki hivatal betöltésére és 16 év óta, - tehát 1888-tól - szolgált a vármegyénél, mégsem ő, hanem Földvári Mihály nyerte el e tisztséget. Amikor Földvári Mihályt 1919. őszén politikai okokból félreállították, Kovách Aladár lett a vármegye főlevéltárnoka is. 1926. július 1-én dr. Hadnagy Albert foglalta el a nyugdíjba vonult Kovách Aladár helyét. Felesége Feuerstaller Irma (születési anyakönyvi bejegyzése szerint Mária) egy Belecska-görbői kovácsmester, Feuerstaller István és Oberau Katalin leánya. Több mint kilenc esztendővel volt fiatalabb férjénél. Öt gyermeket szült Kovách Aladárnak. 1890. február 12-én született Tibor Gyula Ferenc, aki 1895. április 27-én hunyt el gyermekaszályban. Hajnalka leányuk 1896. június 27-én született és 1977-ig élt. Levente 1898. január 22-én látta meg a napvilágot, róla sajnos többet nem tudunk. Aladár Imre Lehel 1900. január. 12-én született, tudjuk róla, hogy apja halálakor, 1930-ban századosként szolgált a Magyar Királyi Honvédségnél. (A második világháború után Szekszárdon élt, és múzeumunkban teremőrként is dolgozott.) Az ötödik gyermek Aladár Imre Kadosa 1908. január 22-én született. Róla annyit tudunk, hogy egy időben a Tolna megyei Medinán volt földmüvesszövetkezeti pénztáros és ott is hunyt el 1952 július 6-án. Feleségét Ágoston Juliannának hívták. Kovách Aladár néprajzi ismereteit (a vezető etnográfusokkal folytatott konzultációkon túl) a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán eltöltött két hónap alatt szerezte (1902). A Múzeumegyesület titkára (1899), majd a Tolnavármegyei Múzeum Néprajzi Osztályának őre (1901-1907), a múzeum igazgatója (1908-1930). A Tolnavármegye, majd a Közérdek című lap munkatársa. Elsősorban néprajzi tanulmányai ismertek, azonban kéziratos hagyatéka és a helyi lapokban megjelent cikkei sokkal szélesebb körű tájékozottságról tanúskodnak. Wosinsky Mór mellett a múzeum néprajzi gyűjteményének megalapozója, néprajzi fényképei a 20. század elejének kiváló forrásai. Tanulmányai elsősorban az Ethnographia, a Néprajzi Értesítő, a Magyar Nyelvőr, a Múzeumi és Könyvtári Értesítő és az Archaeologiai Értesítő hasábjain jelentek meg. Kovách Aladár részt vett ugyan az ősrégészként ismert Wosinsky Mór szekszárdi apátplébános alapította Tolnavármegyei Múzeum gyűjteményeinek létrehozásában és gazdagításában , s az 1899. jún. 4-én ünnepélyes külsőségek közepette megnyílott első kiállítások előkészítésében, de ekkortájt még inkább a régészet vonzotta. Ő maga Jankó János 1900. szeptember 30. és október 2. közötti sárközi látogatásával, mintagyűjtésével hozta összefüggésbe, hogy végül is a múzeumi szaktudományok közül a magyar néprajzot választotta érdeklődése tárgyául. A „néprajzi osztály" megszervezésének legfőbb indoka a teljesség-igény: a múzeum „ mely tulajdonképpen vármegyénk történelmét az ősidőktől kezdve a mai napig akarja bemutatni, a néprajzi osztály nélkül nem lenne teljes. " A tárgyak összegyűjtése - hangsúlyozza a felhívás - rendkívül sürgető, mert „a művelődés fokozatos hal adás ával... az emberek szokásai, öltözetük, házi szerek és eszközeik is átalakulnak, a czivilizáció terjedésével a nép is kivetkőzik külső és belső jellegéből. " Nem a szakembereknek, hanem a falvak vezetőinek fogalmazták meg a néprajzi múzeológia célját. A „hazafias buzgóságra" hivatkozó múzeumszervezést, a néprajzi gyűjtemény létrehozását a közelgő (ekkor még ideiglenes helyen: az új gimnázium épületében tervezett) ünnepélyes megnyitás sürgette, ezért kellett igénybe vennie a múzeumigazgatóságnak a községi elöljáróságok és önzetlen magánszemélyek anyagi támogatásának legkülönbözőbb formáit. Nemcsak egyes tárgyak ajándékozására buzdítottak a Wosinsky és munkatársai által fogalmazott, a helyi lapokban közzé tett, illetve az elöljáróságokhoz postázott felhívások. A népviseletes bábukat pl. a községi elöljáróságok költségén öltöztették fel a falu jellemző viseletébe. (Ennek az akciónak, mint minden más kezdeményezésnek, eléggé mérsékelt volt a sikere, csekély az eredménye.) Elkelt a sokoldalú társadalmi segítség, mert az államsegély (csak ezt fordíthatták a gyűjtemény fejlesztésére) meglehetősen szerény volt. Feltűnően gyors ütemű az első évek tárgy gyarapodása: 1899-ben 1296, 1900-ban 1858, 1901-ben pedig 2168 tárgyat tartottak számon néprajziként. Amikor 1902-ben a jelenlegi, múzeumi célra épített palotában megnyílhatott a közönség előtt az akkoriban az egyik legjelentősebbnek tartott vidéki múzeum, a részletes „kalauz" tanúsága szerint a megye egészéről vázlatos, a Sárközről pedig reprezentatív képet adó, változatos anyagú és néhány ügyes múzeológiai ötletet is megvalósító volt a két néprajzi terem. 2 DOBOS 1999, 130-131. „Az 1897-ik év küzdelmek éve volt. Szerencsés voltam, hogy Wosinsky igazgató ú^nak annyit, a mennyit tudtam, kezdettől fogva segíthettem, láttam a munkát, hogy mit képes egyetlen ember törhetetlen akarata és lángbuzgalma véghez vinni. " - KOVÁCH 1904, 147. 4 KOVÁCH 1900, 89. 5 KOVÁCH 1904, 150. 12
