Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 24. (Szekszárd, 2002)

Vass Erika: Egy cikói német ház élete

szentelték meg. Egy család három csokrot készített: a padlás mellett az istállóba, a lovak fölötti gerendára is tettek, a harmadikat pedig az Otemplomnál hagyták. Az állatok betegsége esetén e gyógynövényekből főztek teát. A lisztet zsákokban tárolták, és vastag láncokra szerelt polcokra tették. Az üres zsákokat a gerendára terítették ki, hogy szellőzzenek. A Kiszler családnak egyszerre kb. 50-60 zsákra volt szüksége, melyekben kukoricát, gabonát is szállítottak. A kilyukadt zsákokat megfoltozták, és a krumpli felszedésénél használták, hiszen az nem potyogott ki a kisebb lyukakon. A padlást évente polyvás sárral átmeszelték, és hagyták megszáradni. Utána megöntözték, majd miután megszáradt, lesöpörték. így vált szilárddá. Itt tartották a nagyobb edényeket is (pl. disznóvágáshoz szükségeseket), amelyek nem fértek el a konyhában. Ha szükség volt rájuk, innen hozták le azokat. A padlás adott helyet az aszalt gyümölcsnek is, amit zacskókban ide akasztottak fel a napon és kemencén való szárítás után. A meszelésre, nagytakarításra tavasszal, a szőlő kinyitása, a krumpli, takarmányrépa elültetése után és a kapálás előtt került sor. A lakott részeket, a gangot és a gazdasági épületeket évente kimeszelték, de a kövesés tisztaszobát csak kb. négyévente. A takarításhoz hozzátartozott az ágyakban levő szalmazsákok szellőztetése, illetve a szalma kicserélése. Volt, amikor szalma helyett a kukoricacsuhé belső, puha részét rakták a zsákba. A fából épített góré (Kukruzkuri) alatti fészerben továbbra is a lovaskocsi állt. A fészer egyik sarkában készítették el a tyúkólat (Hinglstall). A csirkéket igyekeztek akkor keltetni, amikor már jó idő volt, s így nem kellett a konyhában elhelyezniük azokat. Libát nem tartottak, mert nem szerették a húsát, és mert a kis udvaron, távol a pataktól nem fejlődtek megfelelően. Kacsával az 1950-es években egy felvidéki származású szomszéd jóvoltából próbálkoztak, de a fenti okok miatt nem jártak sikerrel. A présházát (Presshaus) - nevével ellentétben - a szőlő feldolgozására csak néhány napig vették igénybe. Valójában a kamra szerepét töltötte be. A présházban helyezték el a füstölt sonkát, kolbászt és a kenyeret. Ma is láthatók azok a fából készült, mennyezetről lelógó tartók (Triller), melyek egykoron ezek tárolására szolgáltak. A présházban álló stelázsin (Stelasch) pedig a befőttek sorakoztak. Télen ide hozták a zsírt is, amit nyáron a meleg miatt a pincébe vittek. A pajtában (Scheir) rakták le a leszedett kukoricát, és este ott fosztották a szomszédok segítségével. Ha valaki piros csövet talált, annak azt mondták, hogy ő már eleget fosztott, hazamehet. A kukoricát a góréban tárolták, de volt, hogy 8-10 csövenként összekötötték, és a padláson akasztották fel. A pajta előtti részen csépelték a rozst és a babot kézi cséphadaróval. A kijelölt területet előző este megöntözték, ledöngölték. Miután megszáradt, lesöpörték és újból megöntözték. Reggelre olyan szilárd lett, mint a beton. A babot elteregették, szárazon megtaposták, majd kicsépelték. A pajta feletti padláson tárolták a szénát. Amikor a gazdaság elérte legnagyobb kiterjedését - vagyis 1938-tól az 1940-es évekig -, kinőtte a rendelkezésre álló gazdasági épületeket, és a takarmány egy részét a szomszédban tárolták. A pajta és az istálló közötti falban volt két fatáblával csukható ablak. Ezen keresztül adták be villával a jászolba a takarmányt, a szénát, lucernát. Télen, rossz idő esetén, az istállóban a férfiak kötelet csináltak abból a rozsszalmából, amit kézzel csépeltek ki Anna nap után. A trágyadombot az istálló előtt kerítették el téglával. Külön lefolyót készítettek a trágyalének, hogy egy gödörben gyűjtsék össze. így az nem folyt az utcára. Amikor nagyobb mennyiség összegyűlt, régi vödrökkel fahordókba merték, és kivitték a földekre. A pajtán keresztül lehetett kijutni a hátsó udvarba, amelynek végén volt a löszfalba vájt pince (Keller). Ez vízszintes volt, nem vezetett benne lefelé lépcső, de a löszfal védelmében nyáron is hideg maradt. Itt tárolták a krumplit, répát, bort. Az utóbbihoz hasonlóan deszkákon állt a káposztás hordó is. A káposztát vaskútiak árulták ősszel, a kertekben nem termelték. Káposztagyaluból a faluban összesen három vagy négy darab volt, melyeket ilyenkor körbeadtak. A pajta háta mögötti részen tárolták a kukoricaszárat a jószágok etetéséhez. A pince mellett volt a lépcsősre kialakított följárat a hóstelho, (Hofstell). Ott volt a gyümölcsös alma-, körte-, meggy- és szilvafákkal, továbbá kb. 2500 négyszögöl (Klofter) föld, ahol búzát, árpát termeltek. Az 1000 négyszögöl szőlő a falu Freital („szabad völgy") nevű részében volt. 1942-ben megszületett Gyula, 1943-ban pedig Terézia. A II. világháború és az azt követő események azonban szétszakították a családot. 458