Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 21. (Szekszárd, 1999)

Vízi Márta–Miklós Zsuzsa: Előzetes jelentés a középkori Ete mezőváros területén végzett kutatásokról

A román templomoknál általában nem találunk sekrestyét. Valter Ilona kutatásai alapján a sekrestyék építésének kezdetét a XIV. századra tehetjük.

49 A Kelet-Dunántúlon ez a jelenség a nyugat-pannóniainál valószínűleg kissé később jelenhetett meg, de a XIV. század közepén talán már számolhatunk vele. (III. periódus) A XIV. század vége felé a gazdasági fejlődés lehetővé tette egyes kedvező helyzetű települések fellendülését, a mezővárosok fejlődésének megindulását. „Míg a városok kiváltságaikat lépésenként, sokszor hosszas folyamat eredményeként szerezték, s így jutottak teljes városi privilégium birtokába, a mezővárosok többségének létrejöttét ilyen privilégium nem jelzi. A XIV. századból mindössze egy tucatnyi mezővárosi kiváltságlevél ismeretes, s noha sok oklevél elkallódása valószínű, feltehető, hogy a mezővárosok egy része nem is nyerte el a középkor folyamán kiváltságainak írásos rögzítését. " Vásárjogaik is inkább hetivásárok tartására vonatkozott. Piacaik helyi szükségleteket feleltek meg. „A külkereskedelemből származó áruk elosztásában, valamint a mezőgazdaság és a kézműipar termékeinek összegyűjtésében a mezővárosi piac mintegy a hiányzó, közbeiktatott láncszemet alkotta a nagyvárosok és a városokkal nem rendelkező országrészek között."

50 Ete minden bizonnyal ezek közé tartozott. Lakói számára felmerült az igény a korábbi templom helyett egy nagyobb, szebb építésére. Valószínűleg a XIV. század vége felé került sor nagyobb arányú átalakításra (IV. periódus) Ennek során elbontották a négyszögletes apszist, helyére a nyolcszög három oldalával záruló gótikus, támpilléres szentélyt építettek, az északi oldalon pedig a sekrestyét alakították át, úgy tűnik két fázisban. Talán ehhez az időszakhoz köthető a körtetagos profilú boltozati bordatöredék.

51 A XV. század Marosi Ernő véleménye szerint a mezővárosok fellendülésének a korszaka. Sok ilyen település gazdagsága a valódi városokét is elérte.

52 Az általunk V. periódusként ismertetett templom valószínűleg ennek a fellendülésnek az eredménye. A város lakóinak anyagi helyzete tette lehetővé az északi és déli kápolnák kialakítását, a kripták elkészítését, valamint a DNY-i részen feltehetőleg egy torony építését. Ezek az átalakítások inkább a XV. század második felére, esetleg a XVI. század első negyedére tehetők. A már említett csekély maradványok miatt az ebben a periódusban készült bővítések pontosabb időbeli elhatárolása sajnos nem lehetséges. Az nem valószínű, hogy 1526 után bármiféle nagyobb mértékű építkezést folytattak a hódoltsági területre kerülő eteiek. A település a hódoltság első időszakában még létezett, de 1572 után már nincs róla adat.

53 1619 januárjában Zlatinai György esztergomi kanonok, a bátai apátság tulajdonosa, felszólította az eteieket tartozásuk megfizetésére. Utóda Veresmarti Mihály pozsonyi kanonok, akit 1627-ben neveztek ki, szintén birtoka jövedelme után nézett. Decsi János apátsági ispán jelentése a következőket tartalmazta: „Öthe Deczön napenyészet felé vagyon mintegy fertál mérföldön. Jó város volt, most, népében ami vagyon, Deczön lakik." Ete ezek szerint 1620 és 1627 között pusztult el.

54 Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott 1626-ban készült útleírásában Decsre és Étére utaló adatot találtunk. „Sexartól elindulva mintegy másfél mérföld megtétele után két templomot találtunk, az egyik bizonyos hegyek lábánál állt, a másik a Duna felől, egymástól majdnem egy mérföldnyire, itt régen — amint ezt a templomok fekvéséből megérthettük — egy igen nagy falu állt."

55 Ezek szerint már 1626-ban sem létezett Ete. Holl Imre pedig — lektori véleményében — felveti azt a lehetőséget, hogy az az adat, amely szerint „1619-ben felszólítják az eteieket adózásra, nem értelmezhető úgy is, hogy már most is a Decsre beköltözött etei lakosság adójáról van szó? — talán már beköltözésük ellenére még mindig etei földjeiket művelték, és így továbbra is adózniuk kellett?" Mindenesetre a település pusztulásának pontos ideje egyelőre nem állapítható meg. Az biztos, hogy a későbbiekben már nem éledt fel. Határát a decsiek használták; maga az egykori település évszázadokon át legelő volt. A templom építőanyagát a következő évszázadok során a környékbeliek, főként a decsiek hordták el építkezésekhez. Körítőfal A templomot körítő fal DK-i szakaszának részleteit a 3. és 4. árokban, az apszistól 6-11 m-re találtuk meg. DNy-on a 12. árokban figyeltük meg, a templom DNy-i sarkától kb. 12 m-re. Ezek szerint a fal feltehetőleg ovális alakban övezte a templomot. A többi oldalon egyelőre nem volt lehetőségünk kutatásra. Az eddigi légifotókon sajnos nem mutatkozott a fal vonala. 49 VALTER 1985a, 330; VALTER 1985b, 27. 50 Magyarországi művészet 1987, 74. (Marosi Ernő összefoglalása) 51 Marosi Ernő szerint a mezővárosok a városi fejlődést követik művészetükben. A kismüvészetek körébe tartozó tárgyakat valószínűleg a közeli városok mestereitől szerzik be, mestereket hívnak segítségül. (Magyarországi művészet 1987, 77.) A XIV. században nyilván megjelenik az építészetben is a divatosabb stílus, azaz építenek poligonális szentélyű plébániatemplomokat is, ez azonban még nem lehet általános. Ete nyilván nem a legkorábbi mezővárosok sorába tartozott (első ízben 1535-ben szerepel városként), ezért kelteztük a templom IV. építési periódusát inkább a XIV. század végére. - A körtetagos profilhoz vö. VÁRNAI 1955, 363. - Az igen kicsi töredék meghatározásában Siklósi Gyula nyújtott segítséget, amelyet ezúton is köszönünk. 52 Magyarországi művészet 1987, 78. "HOLUB 1958,12. 54

HOLUB 1958, 12. 53 TÓTH 1998, 853. 215