Gaál Attila (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 20. (Szekszárd, 1998)

László Bartosiewitz: Váralja-Várfő középkori állatcsontleletei

A Ill.tábla 38 szám alatti dénár eléggé kopott és verethibás is, de jól kivehetően a fátyolos madonna glóriával van ábrázolva. Típusa megegyezik a C.11.236 szám alatt leírt, ezideig csak K-kettőskereszt jeggyel ismeretes pénzzel. Ilyen glóriás ábrázolású madonna ugyanezzel a verdejeggyel garasban kiverve ismeretes volt eddig is (C.II.213D), itt a két kalapács a nagyobb felület miatt pajzsban van ábrázolva, valamint a vésnök a madonna melletti teret is díszítette. Pohl az n-két kalapács jegyű fátyolos madonnas pénzek verési idejét 1470-re teszi,

31 ekkor verhették nagybányán az itt bemutatott típust is. Korántsem tekinthető megoldottnak a Mátyás uralkodása idején vert S-W jegyű és az előlapi országcímer alatt egy kisebb címerpajzsot mutató pénzek kérdése (Ill.tábla 39 és 41). Ez a kis címerpajzs Huszár szerint farkast ábrázol,

32 Pohl szerint ágaskodó egyszarvút,

33 de mindkét szerző egyaránt a Szapolyai-családhoz köti. Most csak a figyelmet szeretnénk felhívni a Ill.tábla 40 számú darabra, ezen ugyanis a többi S-W jegyű dénárral ellentétben szerepel a király neve is és nincs rajta az említett kis címerpajzs! Első pillantásra úgy tűnik mintha az előlap azonos lenne a C.II.232vel. Azt jelentené ez, hogy egy olyan hibridverettel állunk szemben, amelynek előlapja egy körmöci pénz verőtövével készült, a hátlapja pedig bécsinek tartottal. Ilyen párosítás nyilván csak egy helyen tárolt verőtövekkel lehetséges. Pohl szerint elképzelhető, hogy körmöcbányán vésett verőtövekkel készültek az S-W jegyű pénzek,

34 így elméletileg lehetséges (körmöcbányán maradt, fel nem használt verőtővel) efféle hibridveret, azonban két olyan eltérést is megfigyelhetünk, ami kizárja ezt a lehetőséget. Az egyik az eltérő betűtípusokban mutatkozik: a C.II.232 kapitális betűivel szemben itt a C.II.237-el azonos gótikus betűket látunk, a másik pedig a címerpajzs 4. negyedében látható oroszlán. A cseh kettősfarkú oroszlánnak ez a fajta ábrázolása, aminek fő jellegzetessége a szépen, részletesen kidolgozott sörénye, azonos mindkét eddig ismert S-W jegyű denártípuson és azonos a király nevére vert darabon is. Nem található meg viszont ez az oroszlánábrázolás a többi Mátyás-dénáron, így az eltérő stílusú Madonnákon kívül ez is erősíti a feltételezést, miszerint nem királyi verdében készültek ezek a darabok. A Corpus mindenesetre kiegészítendő egy a C.II.237-hez kapcsolódó újfajta előlappal. II. Lajos veretei közül említésre érdemes a C.II.314A obulus L-K és K-B verdejeggyel. A K-B jegyű obulust (175. szám) Pohl Artúr már ismeri,

35 az L-K jegyű változat (Ill.tábla 177) azonban az eddigi irodalomban nem szerepel. Mindkét pénzecske a C.II.306A az úgynevezett „antiqua moneta" obulusa, amely dénár előfordul ugyanezekkel a jegyekkel. K-B verdejegyű ismert 1521, 1525 és 1526, L-K jegyű pedig 1526 és 1527 évszámokkal. Obulusaink verési idejét is ezen években határozhatjuk meg. János király pénzei közül külön kiemelendő az idáig hiányzó nagybányai obulusok előkerülése, mégpedig mindjárt két változatban. A pénzecskék nyilvánvalóan a C.11.331 A dénárokhoz tartoznak, az N-T jegyűt (IV.tábla 191) az azonos verdejegyeket viselő évszámos dénárok alapján 1527-ben, az N-két kalapács jegyűt (IV.tábla 190) 1528-ban verték. Érdekes változat Ferdinánd IV.tábla 237 számú obulusa a címer melletti rózsák alatt és felett egy-egy ponttal. Ilyen véreteket eddig csak az évszámos obulusok között ismertünk 1543-tól kezdődően.

36 Ugyancsak figyelemreméltó a IV.tábla 242 számú obulus, amelynél a verdejegy első betűje sajnos nem olvasható, a második betű pedig C. Ilyen változatot eddig nem ismertünk, számíthatunk tehát Ferdinánd pénzeinél is még legalább egy új verdejegy felbukkanására. Végezetül meg kell említenünk a 32 darab egykorú hamisítványt is. Noha arányuk nem túl magas, mindössze 0,8%, azért árulkodnak a kettős királyság zavaros pénzügyi viszonyairól. Ebben az időszakban gyakran az ország leghatalmasabb főurai voltak a magánpénzveretők, akik birtokaikon és váraikban űzték ezt a nagy hasznot hozó mesterséget az ország gazdasági életének mérhetetlen kárára.

37 A pénzverés Magyarországon a kezdetektől fogva szigorúan őrzött felségjog volt. Sem Ferdinánd, sem János király nem tett engedményt e téren, mégsem tudtak erélyesen fellépni a törvénytelenül pénzt verető főurak ellen, nehogy az illető az ellenkirály pártjára álljon. Ez a tehetetlenség pedig igencsak elősegítette a hamispénzverés rendkívüli elszaporodását. Ezek a magánveretek mindig a királyi pénzek (néha az országban forgó külföldi pénzek) mintájára készültek és soha semmiféle jelet nem viselnek, amivel a pénzverető személyére, vagy a pénzverde hollétére következtetni lehetne. A további kutatások érdekében 31 POHL 1972, 195,216-13,218-7 számok. 12 HUSZÁR 1940, 564. 33 POHL 1971, 6-10. 34 POHL 1972,53. 35 POHL 1972,259-5. szám. 36

HARSÁNYI1918,95. 37 HUSZÁR 1969, 80-87. 184