Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

24. NORMÁI ERNŐ - ILLYÉS GYULÁNAK Melbourne 1975. április 30. Kedves Gyuszim, Bár tudom, hogy a betegszoba számodra egyben dolgozószoba is, de mégis jobb lenne kiküszöbölni a beteg jellegét. Betegszobából írt cikkeid - mármint ame­lyek eljutottak hozzám - különösképpen a Veres Péterről szóló, 1 nem viseli magán sem a betegség jellegét, semhogy agyad teljesítőképessége - minden ilyen megálla­pításod ellenére - ne dolgozna teljes képességével. És így van is ez a rendjén. Ha a kor már az agyat is eléri, jobb megállni. Azt hiszem, különösen az egyik legújabb versed (Isten Vén Malmai, s Kik jöttök, Évek, - Évek) 2 olvasása után, hogy ez a ve­szély még nagyon távol van. Csak friss és fiatal agy tudott rádöbbenteni verseken keresztül az idő múlását és az előrehaladottabb kort megelevenítő képekre. Köszönöm tanácsaidat, a kéziratra vonatkozólag. Már eddig is belekezdtem bizonyos fokú átdolgozásába, részben Fejtő 3 tanácsára, részben saját meggondolá­saimat követve. Kérded ezzel kapcsolatban, mit csinál Fejtő. Visszavonult az Agence France Presse-tői, de rögtön egy nagy olasz napilap párisi irodájának veze­tését vállalta el, s így újra belemerült az újságíróskodásba, ami véleményem szerint sohasem volt a legjobb hatással rá. Sajnos igazad van abban, hogy nemigen láthatjuk egymást ebben az életben, hacsak valami nagy csoda folytán valamilyen intézmény meg nem hív, és fedezi költségeit annak, hogy meglássam újra „Szülőföldem szép határát". De ha kedved van rá és betegséged, vagy elfoglaltságod megengedi, akkor találkozhatunk per procura. Kisebbik lányom, aki tanítónő, de viszont csak franciául beszél, férjével és két csöpp gyermekével, unokáimmal, május tizenegyedikén indul egy három hó­napos európai útra, amire már évek óta rakják élére a garast. Londonban bérelnek valami karavánszerű autót, amelyben lakni is fognak, s így akarják bejárni Európa nagy részét. Két-három napot szándékoznak Pesten tölteni, és kocsijukkal a Bala­tonhoz is eljuthatnak, ha július közepe táján, amikorra Magyarországra érkeznek már ott időznétek. Ha úgy találod, hogy akármilyen szempontból is terhes szá­modra ez a találkozás, felejtsd el az egészet. Ha nem, miután gyermekeim Parisban Dormándyék 4 lányánál, Juditnál 5 fognak lakni, írhatná neki egy pár sort, megjelölve az utat, és módot, ahogy Pesten vagy Tihanyban megtalálhatnak. A Cím: Dr. Judith Du­pont, c/o Christine Gatt. Le Close Sylvestre. 12 rue Gaétan-Piron, Andilly 95. Kérdezed, hol is élünk végeredményben. Melbourne-t írok a levél fejére, és a címem Ashwood. Tipikus angolszász szemfényvesztés. Ashwood talán legjobban Kelenföldhöz vagy Rózsadombhoz lehet hasonlítani, de az angolszász városok és városkák autonómiája, minden egybeépülése dacára megőrzik a régi címüket, mint mondjuk Chelsea Londonban, vagy az amerikai Brooklyn New Yorkban. Melbourne-ben nem igen laknak emberek a házőrző portásokon kívül. Nem nagy terjedelmű, alig 3-4 kilométer átmérőjű kereskedelmi és adminisztratív központ, amelyet kb. hatvan kilométeres sugárban vesznek körül az egybeépült kertes csalá­di házakból álló városok és városkák százai. Merlbourne területe nagyobb mint Londoné, és mégis kisvárosias jellege van. Mi 12 kilométerre élünk a city központ­jától. Emlékezeted nem csal Gyuszi. A Szondi uccai, a Rózsa utcára nyiló ablakú la­kástól kezdve - amelyhez fiatal életem legszomorúbb emlékei fűződnek (anyám is 327

Next

/
Oldalképek
Tartalom