Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Takács Mária: Illyés Gyula és Normai Ernő levelezése (1936–1982)

8. NORMÁI ERNŐ - ILLYÉS GYULÁNAK Paris, 1939. VII. 15. Kedves Gyuszi! , Ha költő lennék, versben átkoznám a távolságot. Beteg voltál, s beteg vagy anélkül, hogy tudnánk róla.

1 Valahogy nagyon fájdalmas ez nekem. Lényegében tehetetlennek érzi magát az ember a távolság miatt. Ha ott lehetnék - gondoltam lapodat olvasva. Mi lenne? Segíteni persze nem tudnék. De az együttérzést, a szeretetet, az aggódást élőszóval és idejében közölhetném veled! Szóval tökéletesebben. Vagy ki tudja? Ahogy magam ismerem, valószínűleg hallgatnék abban bízva, hogy te úgyis megérted vagy megérzed. Lényegében most is abban bízom, hogy tudod, mi akar lenni ez a tökéletlen dadogás. Szeretném, ha minnél előbb válaszolnál és magadról is kimerítőbben írnál! Mikor és mitől lettél beteg, mit mondanak a javasemberek stb. Azt hiszem, tavalyi párisi vakációd megismétlése egészségi szempontból is jó lenne. Érdemesnek érdemes. Nemcsak és nem elsősorban az önzés szól belőlem. Sőt, bátran mondhatom: legutolsósorban. De bevallom, sok mindenről szeretnék beszélni veled. Velem semmi sem történt, se jó, se rossz. Tehát cefetül vagyok kívülről is belülről is. Helyzetemben semmilyen vonatkozásban sem állt be változás. Ha csak azt nem tekintem, hogy gyerekünk súlyosan megbetegedett és most szanatóriumban van.

2 Ez súlyosan nehezedik ránk a többi mázsás bajokkal egyetemben. Rengeteg probléma, kérdés kavarog bennem. Megoldásokon, kivezető utakon töröm a fejem. Túlnyomó részük nem személyi, de általános, s nagyon szeretném, ha beszélhetnék róla neked. Talán tudnánk valami választ találni arra, amiről azt hittem, hogy már reges régen megtaláltuk a megoldást. Tervezni nem tervezünk semmit. Élünk éldegélünk, helyesebben mondva tengődünk az egyik napról a másikra. Nemcsak fizikailag értsd, gazdaságilag, de szellemileg is. Itt semmi újság! Minden és mindenki a régi. Az Új Hang című lapban valóban egy éles támadás jelent meg. A dramaturgia szerzője írta, vagy 12 oldalon.

3 Beszereztem a lapot, s alaposan elolvastam a cikket, hogy lényegét megírhassam (ezért késett a válasz). Természetesen főkép a polemikus részekről írok. A cikk az írói felelősséggel kapcsolatos, azt teszi meg kiindulópontnak. Helyteleníti a Nyugat 1939 februári számában írt cikked (az író hűsége), következő tételek: „Hűtlen író nincs..."

4 Mert mondja ő, igaz hogy végső fokon a nép érdeket sértő irodalom mint irodalom se lehet magasrendű, de a valóságban és az életben ez a végsőfok, csak sok átmenetben, törésben, kerülő utakon jut érvényre. Illúzió az, hogy a „Múzsa" megállítja az írót a téves gondolatoknál. A te múzsád „színes jóhangzó prózában diktálta könyved (Magyarok) legkétesebb, jogos ellentmondást kihivó passzusait. „Ennek dacára is helyesebben látod a problémákat, mint magyar kortársaid jelentős része. Felhozza a „Szép szó" Petőfi cikkét, amely Petőfiék törekvésének irrealitását igyekszik bebizonyítani. Te - mondja - ezzel szemben a Magyarokban a Rákócy Görgey párhuzammal, igaz és mély feleletet adsz erre a kérdésre! De ha egyszer ily en jól tudod, miért nem tudod máskor is, kérdi! Pl. az Arany Petőfi egyébként érdekes szembeállításban. „Arany" érezte, a Szabadság csak Petőfi szájából isteni stb..." A kritikusod

5 szerint ez pontosan ellenkezője annak a felfogásnak, amit a fentebb említett. Ez szerinte a Szép Szó tanulmányírójának defaitista történelemfilozófiájával azonos, amiből a logika csak Görgeyék politikai igazát és Petőfiék naiv illuzionizmusát következtetheti. 307