Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről
időszakban a régészeti leletanyag alapján egyértelműen kizárható.) Bona I. is hiányol egy „Pre-Nagyrév" előzményt a tószegi és a többi nagyrévi teli alsó rétegei alatt, a kőtörési leletek kapcsán pedig a „Proto-Nagyrév" kifejezést használja. A közölt leletek arra utalnak, hogy a nagyrévi kultúra eddig ismert legkorábbi szakaszát, Budapest környékén a harangedény-csepeli csoport időszakot (kora bronzkor 2/A-B) megelőzi egy, a kora bronzkor 1. időszakra keltezhető anyag a magyarországi Duna-szakasz középső és déli részén. Ez az anyag a DunaföldvárKálvária lelőhely planírozási rétege és legalsó, VI. bronzkori szintje, valamint az ahhoz köthető 41. sz., 45-48. sz. gödrök leleteivel jellemezhető. Ezen időszak leleteinek a továbbélése figyelhető meg Szigetcsép-Tangazdaság lelőhelyen, de ott már a kora bronzkor 2. időszakra keltezhető harangedényes díszítésű töredékekkel keverten. Ez azt is jelzi, hogy amikor a kora bronzkor 2/A időszak elején a harangedényes népesség megtelepedett Budapest környékén, ott már egy alaplakosságot talált, mellyel keveredve színezte, de nem meghatározta annak anyagi kultúráját. Később, a kora bronzkor 2/B időszakra a valódi harangedényes edények eltűnése is minden bizonnyal ezt a beolvadási folyamatot jelzi. A magyarországi kora bronzkor kutatása során Dunaföldvár-Kálvária lelőhelyen először elkülönített, a harangedény-csepeli csoportot megelőző, de ahhoz szervesen kötődő, a kora bronzkor 1. időszakra keltezhető, a somogyvári csoporttól és a makói leletektől egyaránt eltérő leletanyagot a továbbiakban az egyértelmű és jobb kezelhetőség érdekében - Bóna I. megjegyzését figyelembe véve - PROTO-NAGYRÉVI anyagnak nevezem. Ezzel is jelezni kívánom, hogy ez az anyag szerves előzménye a későbbi, a kora bronzkor 2. időszaktól ismert nagyrévi leleteknek, s ezen anyagi kultúra népe volt az, amely eredete, életmódja révén birtokában volt azoknak az ismereteknek, melyek lehetővé tették a jellegzetes nagyrévi tellek kialakulását. A Duna mentén délre, Dunaszekcsőn Ecsedy I. is egy planírozási réteget figyelt meg a teli alján. A korábban a somogyvári csoporthoz sorolt leleteket a DunaföldvárKálvária alsó rétegei anyagának ismeretében legutóbb - mint a somogyvári leletek között anyagszerűségében is idegen töredékeket - a nagyrévi kultúrához sorolta. 111 A jugoszláv területeken - mint már említettem - bizonytalanság mutatkozik néhány lelőhelynek a Somogyvár-Vinkovci körhöz vagy a nagyrévi kultúrához sorolásában. Az iloki edények például csak bizonyos fenntartásokkal sorolhatók a vinkovci leletek közé. 112 Úgy tűnik tehát, hogy a Duna mentén végig megvan egy olyan leletanyag a Somogyvár-Vinkovci időszakban, amely nem, vagy csak nehezen sorolható az említett kultúrához. A lelőhelyek elhelyezkedését térképre vetítve kitűnik, hogy a Somogyvár-Vinkovci lelőhelyek többsége a nagy folyóktól távolabb, a belső dombvidékeken helyezkedik el. A problémás lelőhelyek viszont a nagyobb folyók közelében találhatók (Ilók, Dobanovci, Belegis, Vrdnik, Belgrád, Dunaszekcső), tehát mintegy kiegészítik a Somogyvár-Vinkovci területet. Kézenfekvőnek tűnik a megoldás, hogy a kora bronzkor 1. időszakon belül rokon eredetű, de eltérő típusú gazdálkodást folytató népek lakták az említett, különböző természetföldrajzi adottságokkal rendelkező területeket. Ezt látszik alátámasztani a somogyvári és a makói, valamint a Dunaföldváron talált proto-nagyrévi leletek közötti sok hasonlóság is. Valószínű, hogy a délről érkező népek nagy folyók menti szétrajzása egyféle magyarázatot adhat a térben egyébként egymástól távoli kultúrák - például a Somogyvár-Vinkovci és a Glina III-Schneckenberg szoros kapcsolatára is. 113 83
