Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

Értékelés A Dunafóldvár-Kálvária bemutatott leletanyagának párhuzamai és az ásatási megfigyelések alapján kitűnik, hogy az alsó, barna humusz anyaga a rézkor végére, a kosztoláci csoporthoz köthető. A legalsó bronzkori szint, a hozzá tartozó 41. sz., 45-48. sz. gödrök és planírozási réteg kevert anyaga a kora bronzkor 1. időszakra keltezett makói és somogyvári leletekkel mutat szoros rokonságot - de azokkal nem azonosítható. A planírozási réteget záró V. bronzkori szinthez köthető gödrökből és a VI. bronzkori szintről előkerült leletek párhuzamai a Budapest környéki harangedénycsepeli csoport korai időszakából, illetve a szigetcsépi lelőhelyről, valamint a legkorábbi Közép-Tisza vidéki csontvázas sírokból és Mezőkomáromból ismertek. Schreiber R. a harangedény-csepeli csoport korai szakaszát a kora bronzkor 2/A időszakra, a C14-es adatok alapján i. e. 2200-1900 közé datálta.

104 Az ásatási megfigyelésekből és a bemutatott leletanyagok párhuzamai alapján az a következtetés vonható le, hogy Dunaföldvár-Kálvárián az első kora bronzkori népesség megtelepedésére a kora bronzkor 1. időszakban az említett C14-es adatoknál korábban történt. (Ez felveti a rövid vagy hosszú kronológia kérdését is. Ennek a problémának azonban csak az érintése is messze meghaladná ezen anyagközlés kereteit és lehetőségeit.) Az I-IV. és VIII. szelvényben a II. bronzkori szinten talált edények a kora bronzkor 2/B időszakra keltezhetők, és a budatétényi, s a kőtörési leletek felé mutatnak kapcsolatot.

105 Az I-IV. szelvényben az I. bronzkori szinten talált korsó, fazék és tálak párhuzamai már az alföldi teli telepek alsó rétegeiből, illetve Diósdról ismertek. Diósd leletei Schreiber R. szerint a kora bronzkor 3/A-ra keltezhetők, s ő ezt az időszakot tartja a nagyrévi tellek kialakulása korának is.

106 Általánosan elterjedt az a vélemény, mely szerint a harangedény-csepeli csoport korai és késői időszakában, a kora bronzkor 2/A-B-ben még hiányoznak a teli telepek.

107 A mezőkomáromi teli aljában lévő, a kora bronzkor 2/A időszakra keltezhető leleteket általában egy, a telifejlődést megelőző gödrös települési szinthez kötik.

108 Dunaföldváron azonban az ásatás azt bizonyítja, hogy a kora bronzkor 2/A időszak elején történt tereprendezés után a telepet folyamatosan lakták - így alakult ki a teli rétegsora. Azonban a közelben feltárt gerjeni és gencsi lelőhelyek rétegeinek a kora bronzkoron belül rövidebb időszakot átfogó leletanyaga azt is jelzi, hogy Dunafóldváron a teliképződés nem volt olyan intenzív, mint az említett lelőhelyeken. A Kálvárián egy elnyújtottabb, lassúbb folyamat játszódott le - de ez a folyamat már a teliszerkezetű település kialakulásához vezetett, s egyfajta gazdálkodási módhoz kötődött. Sióagárd-Gencs és Gerj en-Váradpuszta leleteinek párhuzamai is azt mutatják, hogy mindkét teli fejlődése már a kora bronzkor 2. időszakban elkezdődött. Genesen valamivel korábban, valószínűleg már a kora bronzkor 2/A időszakban megtelepült a nagyrévi kultúra népe. Ez a megfigyelés jól kiegészíti a korábbi kutatások eredményeit, hiszen elképzelhetetlen, hogy a klasszikus nagyrévi tellek minden előzmény nélkül, egyik pillanatról a másikra alakultak volna ki a kora bronzkor 3. időszakban a hozzájuk tartozó gazdasági struktúrával és minden szükséges ismeretanyaggal együtt. (Márpedig a helyi előzmények mellett a másik lehetséges megoldás, a bevándorlás, ebben az 82