Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről
jól látható, a fazék formája tovább él, azonban később már nem gyakori az ujjbenyomással tagolt bütyökfül. 86 Az I. bronzkori szinten kibontott ház padlóján talált kihajló peremű, csonka kúpos aljú tálak (VIII. 1., LVI. 5., 8.) általánosan elterjedtek voltak a nagyrévi kultúra területén, de a legjobb párhuzamok Diósdról ismertek. 87 Az oldalán bekarcolt, mészbetétes, geometrikus motívumokkal díszített tál, Schreiber R. tanulmánya alapján, a díszítést tekintve is a diósdi leletek idejére keltezhető. 88 A nagyméretű, szalagfüles korsó (LIX. 1.) és az enyhén ívelt oldalú, csonka kúpos aljú fazék (LIX. 4.) párhuzamai szintén a diósdi leletek körében találhatók meg. 89 Az V. szelvényben előkerült (LVI. 3-4.) kulcsi típusú leletek 90 azt mutatják, hogy az I-IV. szelvényben feltárt nagyrévi rétegek kora után is folytatódott a kultúra népének élete a Kálvárián. A másik két közölt lelőhely jelentős eltérést mutat a Dunafóldváron tapasztaltaktól. A nagyrévi kultúrán belül egy rövidebb időszakban, de intenzívebben lakták azokat. Gencs és Gerjen legalsó rétegében nem kerültek elő a Dunafóldvár-Kálvárián a IV. bronzkori szintig követhető T keresztmetszetű tálak töredékei, nem voltak harangedényes, valamint fésűs karcolt díszű stb. töredékek. Az említett két lelőhelyen talált edények párhuzamai Dunafóldváron a felsőbb, II. bronzkori szinten, az Alföldön a kőtörési leletek között, a Mezőföldön a mezőkomáromi bordadíszes edénytöredékek között kerültek elő, de néhány fazék párhuzama Budafokról is ismert. 91 A harangedény-csepeli csoport leleteit Schreiber R. a kora bronzkor 2. időszakban végig párhuzamosnak tartja a kőtörési típusú edényekkel. 92 Itt szeretném megemlíteni, hogy mind a három közölt lelőhelyen találtunk az általánosan a somogyvári csoporthoz sorolt kétfülű, hengeres palackokat (XXXVIII. 9, 11-14., LXXI. 6.). Érdekes módon ezek a palackok Gerjenben (a II—III. bronzkori szint között) és Genesen (XIII. réteg) nem a legalsó rétegekben voltak, mint ahogyan a kutatás eddigi eredményei alapján ez várható lett volna. A Dunaföldvár-Kálvárián - különösen az I-IV. szelvényben - talált leletanyag párhuzamainak bemutatása után szeretnék visszatérni a legalsó bronzkori szintet záró planírozási réteg kérdésére. Mint látható volt, a planírozás alatti barna humuszréteg rézkori cserepei a kosztoláci kultúra leleteivel, a planírozási réteget záró V. és IV. bronzkori szinthez tartozó leletei pedig a harangedény-csepeli csoport korai időszakával mutattak hasonlóságot. A planírozási réteg, illetve az I-IV. szelvényben az alatta lévő VI. bronzkori szint leleteinek párhuzamait tehát a kosztoláci kultúra utáni és a harangedényes időszak előtti korszak kultúrái között kell keresni. Ez az időszak megfelel a kora bronzkor 1. időszaknak, a Dunántúlon a somogyvári csoport, az Alföldön a makói típusú leletek korának, a magyarországi Duna-szakasz középső és déli részén pedig annak az időszaknak, amelynek leleteit az eddigi kutatások során nem sikerült elkülöníteni. Az I-IV. szelvényben a VI. bronzkori szintet, és a VIII. szelvényben a legalsó bronzkori szintet záró planírozási rétegből előkerült, vállukon széles, mély bekarcolásokkal díszített, széles, lapos peremű táltöredékek (XII. 11-12.), 93 vállukon bordaszerűen elnyúló vagy kis hegyes bütyökkel díszített táltöredékek (XII. 14., XXII. 11.) a somogyvári csoport leleteivel mutatnak párhuzamot, 94 miként az ívelt oldalú, döntött, nyújtott S profilú jól fényezett tálak töredékei (XII. 8., XIII. 14-18, XIV. 11, XV. 22, VII. 7-9.) 95 , vagy a kiöntőcső (XIV. 13.). 96 Számos lelet 80
