Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)
Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről
hogy azok eredetileg felsőbb szintről indultak. Ilyen a valószínűleg az V., esetleg a IV. bronzkori szintről induló beásások közé sorolható 38. sz., 39. sz., 50. sz. gödör. A 39. sz. és az 50. sz. gödörben talált tálak T keresztmetszetű peremtöredékei a jellegzetes bepecsételt, mészbetétes díszítéssel (XXXVIII. 5., 8., XIX. 2.) közvetlen párhuzamai a Budapest környéki, illetve a Mezőkomáromból ismert harangedényes leleteknek. 69 A 38. sz. gödörben talált, bekarcolt díszű, T keresztmetszetű töredék (XXXVIII. 3.) csak gyenge utánzata a harangedényes díszítésnek. Az 50. sz. gödörben talált korsók (XIX. 1., 3-4.) párhuzamai szintén megtalálhatók a harangedény-csepeli csoport korai lelőhelyein. 70 A 36. sz. gödörben talált tálak belül éles szögben törő, széles, lapos peremtöredékeihez hasonló (X. 7-8.) leletek ugyancsak az előbb említett helyeken vannak. 71 A jól megfogható IV. bronzkori szinten előkerült edénytöredékeknél feltűnő a fésűs karcolt díszítés gyakorisága az edények oldalán (VTL). A fésűs karcolt díszítés megtalálható a makói, a somogyvári edényeken, valamint a harangedény-csepeli csoportban is, de egyikben sem túl gyakori. 72 Az Alföldön a legkorábbi nagyrévi sírok közé sorolt rákóczifalvi 138. sz. sírból előkerült korsók oldalát is fésűs bekarcolás díszíti. 73 A lelőhelyünkön a IV. bronzkori szint padlóján talált fésűs karcolt oldalú tálak (VII. 5-7.) legjobb párhuzama a makói lelőhelyekhez sorolt Hódmezővásárhely-Solt-Palén került elő. 74 A széles szájú, kettőskúpos testű, bekarcolt, mészbetétes díszű korsó (LXXXIV.) területileg is legközelebbi párhuzama a kissé nyúltabb újdombóvári edény 75 , amelyet Bóna az ökörhalmi típusú leletek közé sorolt - egy korábban szintén Dunafóldváron talált hasonló korsóval együtt. 76 A Kálvárián általunk talált edény formáját tekintve hasonlít az említett rákóczifalvi 138. sz. sír edényeire 77 , illetve a Szentes-Berekről ismert korsóhoz is. 78 Ugyanebbe a körbe sorolhatók a padlón talált, hasonló, de alsó felükön hullámvonalban fésűs karcolt korsók töredékei is (VII. 12-13.). A bordadíszű töredékek a nagyrévi kultúrán belül különösen a kőtörési típusú leletek körében gyakoriak 79 , de már a harangedény-csepeli csoport anyagában is előfordulnak. 80 A mezőkomáromi korai nagyrévi leleteknél szintén gyakran alkalmazták az edényeken a különböző rátett bordadíszeket. 81 A III. bronzkori szinten kibontott gödrök többsége a nagyrévi kultúra leleteit tartalmazta, de például a 26. sz. gödörben középső és késő bronzkori edénytöredékek voltak. Ez egy későbbi bronzkori beásást jelez, melyet sem az L, sem a II. bronzkori szint bontásakor nem vettünk észre. A II. bronzkori szint kora a padlón előkerült leletek alapján könnyen meghatározható volt. A kemence mellett talált egyfulű pohárhoz (LX. 2.) hasonló Budatétényről is ismert. 82 A másik pohártöredéken (LX. 1.) a fül alatt lévő három függőleges borda párhuzamai az Alföldön a kőtörési leletekben, Budapest környékén pedig a harangedény-csepeli csoport második időszakának leletei között, illetve Mezőkomáromban találhatók meg. 83 Az erről a szintről előkerült amforához (LX. 5.) hasonló ismert az ökörhalmi leletekhez sorolt Szandáról is. 84 Az amfora mellett talált, ujjbenyomással tagolt bütyökfülű fazék (LX. 2.) legjobb párhuzama a mezőkomáromi lelet. 85 Mint az a Budapest környéki leleteken 79
