Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

A nagyrévi kultúra korai szakaszát három területi és időrendi típusra osztotta fel: Ökörhalom-, Kőtörés-, Szigetszentmiklós-típusokra.'

3 Az említetteken túl önálló területi és időrendi csoportként tartotta számon az Óbéba-Pitvaros és a Somogyvár-Gönyű csoportokat is.

14 A hatvanas évek végére Bóna I. és Kalicza N. munkái alapján általánosan elterjedt az a felfogás, hogy a hármas tagolású magyarországi kora bronzkorban a kora bronzkor 1. időszakát a makói típusú leletek jelentik, amit a középső területen a kora bronzkor 2. időszakában a nagyrévi kultúra követ.

15 Ezt a képet finomította a jugoszláviai kutatók által feltárt Vinkovci-Trznica telep anyaga, mely alapján ismertté vált a Duna-Száva vidék helyes kora bronzkori kronológiája.

16 Már a jugoszláviai kutatási eredmények ismeretében, Bandi G. és Ecsedi I. kutatásai alapján vált egyértelművé, hogy a Dunántúl nagy részén a SomogyvárVinkovci kultúra népességével kell számolni a kora bronzkor 1. időszakában az Alföldön élő makói népességgel egy időben.

17 Számos lelet utal továbbá arra, hogy a somogyvári lakosság megéli a nagyrévi kultúra időszakát is.

18 A nagyrévi kultúra Duna menti, főleg Budapest környéki leleteivel Schreiber R. és Kalicz N. több tanulmányában is foglalkozott.

19 Megfigyeléseik szerint a tipikus harangedények soha nem fordultak elő önállóan, csak korai nagyrévi kerámiával kevert együttesekben. Schreiber R. ebből arra következtetett, hogy Budapest környékén nem lehet egy önálló harangedényes kultúráról beszélni.

20 Schreiber R. kezdetben a „kevert harangedényes nagyrévi kultúra" megjelölést,

21 később a „harangedény-csepeli csoport" elnevezést adta ennek a leletanyagnak.

22 A szerző szerint a nagyrévi kultúra a makói csoportból eredeztethető. Schreiber R. és Kalicz N. az újabb feltárásokra alapozva elvégezte a kultúra belső időrendi tagolásának finomítását is. Ennek eredményeként a korai kora bronzkor 2-3. időszakát A-B szakaszokra osztva a nagyrévi kultúrát négy időrendi csoportra bontották: harangedény-csepeli időszak (kora bronzkor 2/A), a budatétényi és csepeli temetők kora (kora bronzkor 2/B), Diósd és Budafok lelőhelyeinek időszaka (kora bronzkor 3/A), a kulcsi típusú leletek kora (kora bronzkor 3/b).

23 A Közép-Tisza-vidék nagyrévi leleteit elemezve Csányi M. felhívta a figyelmet arra, hogy míg a közép-alföldi késő nagyrévi időszak szerves továbbfejlődése a területen korábban meglévő ökörhalmi típusú leletegyütteseknek, addig a Budapest környéki késő nagyrévi és a harangedényes leletanyag között alig van szerves összefüggés. Szerinte a harangedény-csepeli csoport és a nagyrévi kultúra bármilyen azonosítása is kétségbe vonahtó.

24 Gondolatsorát folytatva Csányi M. a nagyrévi kultúra kialakulásának központját a Közép-Tisza-vidékre helyezi, mert itt vannak a szerinte legkorábbinak tekinthető szentesi és rákóczifalvi (138.) sírok. Úgy véli, ez az időszak a Dunántúlon a Somogyvár-Vinkovci kultúrával, Budapest környékén a harangedény-csepeli csoporttal egyidős.

25 A Tisza-vidék déli részén Horváth F. véleménye szerint a Somogyvár-Vinkovci típusú leletekkel szoros rokonságban álló, általa Ada-típusnak nevezett leletek népessége tűnt fel még a makói csoport élete során.

26 Horváth F. a nagyrévi kultúra Kőtörés csoportjának egyik kialakítóját is a somogyvári edényekhez feltűnően hasonlító leletek népében keresi.

27 Némi bizonytalanság érezhető néhány jugoszláviai lelőhely megítélésében. A korábban a Vinkovci-csoporthoz sorolt lelőhelyek egy részét például N. Tasic a 36