Vadas Ferenc (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum Évkönyve 17. (Szekszárd, 1992)

Szabó Géza: A Dunaföldvár–Kálvária tell-település kora bronzkori rétegsora – és Őskori leletek Kölesd–Téglagyár lelőhelyről

/ - a nagyrévi kultúra és a harangedény-csepeli csoport kapcsolatát, - a Duna menti és a Közép-Tisza vidéki nagyrévi kultúra egymáshoz való viszonyának kérdését. A lelőhely leírása, a feltárás előzményei A Dunaföldvárt kétfelé szelő, a mai közúti hídnál lévő mély bevágástól délre találhatók az Alsó-Öreghegy dombjai. Ezek a dombok a Dunát Ercsitől kis megszakításokkal Mohácsig követő omló magaspart részei. A Kálvária lapos tetejét három oldalról függőleges súvadás határolja, s csak a déli részén csatlakozik az Öreghegy többi nyúlványához. Ma is jól látható, hogy egykor ezen az oldalon a domb oldalát lefaragták, s a plató felé csak egy szűk, erősen emelkedő feljárót hagytak. A Kálvária tetején is több helyen mesterséges terepalakulatok figyelhetők meg - de a felszínen ma már nem lehet eldönteni, melyek a szőlő-és gyümölcstermesztéshez kialakított teraszok, s melyek a régebbiek. A Kálvária az Alsó-Öreg-hegy legmagasabb része. Ettől délre nagy kiterjedésű, kb. 10-15 méterrel alacsonyabb fennsík van. A Kálváriától nyugatra található a Tudom- vagy Kakas-hegy, mely természetalkotta erődített hely, mely platója csak egy kb. 10-15 méter széles földnyelvvel csatlakozik a fennsíkhoz. A Kálvária és az előbb említett domb között található a Burgundia mély bevágása, melyben a fennsíkról a faluba vezető út van. A folyóparti település egyébként ma is a kelet-nyugati és az észak-déli kereskedelmi utak csomópontjában van, s valamikor az egyik rév a Kálvária alatti diósi részen volt. A sóderkotrók ezen a részen még most is gyakran hoznak felszínre különböző régészeti leleteket. A dunaföldvári régészeti leletek felkutatása a múlt században kezdődött. A főleg helyi lakosok által összegyűjtött régészeti leletek Rómer Flóris, Szelle Zsigmond és Wosinsky Mór közreműködésével a Magyar Nemzeti Múzeumba és a szekszárdi múzeumba kerültek.

36 Ezen túl a paksi orvos, dr. Zavaros gyűjteménye is sok földvári tárggyal gyarapodott.

37 Az előkerült leleteket Szelle Zsigmond,

38 Hőké Lajos,

39 Wosinsky Mór

40 értékelte. Az ő eredményeikre támaszkodva írta meg Cziráki Gyula 1910-ben megjelent monográfiájának régészeti fejezeteit.

41 A Kálvária őskori rétegeinek „konyhahulladékából" előkerült nyéllyukas kőbalták, pattintott kőeszközök, megmunkált agancsdarabok, edénytöredékek - s a fémeszközök hiánya - alapján Szelle kőkorinak határozta meg a lelőhelyet.

42 Mai tudásunkkal néhány edény és eszköz leírásából egyértelműen kiderül, hogy rézkori és középső bronzkori mészbetétes edényeket is találtak. A rétegsor feltárására Szelle 1886. július 22-én a domb déli részén ásatást kezdett, amely során körülbelül két méter mélységig 9 réteget tárt fel. A következő évben a dombtetőn folytatta kutatásait.

43 A leletek közlése nélkül tett régészeti megfigyelései azonban nehezen és csak kellő fenntartásokkal értékelhetők. Az ásatás leírásakor megemlíti, hogy a Kálvária tetején a tulajdonos a felszínt elegyengette (tehát még az 1886-os feltárás előtt!).

44 Feltárásakor a „mérnöki karó" környékén a felső humusz alatt 20 cm kavicsréteget talált, ami szerinte a rómaiakra utalt, s itt, a szakadás szélén egy 10x10 méteres, elkülönülő, négyszög alakú területről tesz említést.

45 A Kálvária környékének leletei sem kerülték el Szelle figyelmét. A múlt szá38