Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Nagy Gyula: Zsúpcséplés Zombán

Akkor haladtak jól, ha csépléskor sütött a nap. Ha száraz volt a gabona, könnyen ment a verés, ilyenkor pergett a szem. Amegfigyelt csépléskor jól haladtak, mert előző nap sütött a nap és kiszáradt a rozs. Estefele pedig ponyvával letakarták, így nem érte a harmat. 4. Fordítás, vagy forgatás A megvert fejű kévéket átforgatták. Kelemen Györgyéknél ketten/ordítottak A fordítók egyik lábukat a rozs alá dugták, s előre tolták, majd két kézzel átnyalábolták a kévéket a kalász alatt, felemelték és megfordulva ledobták; a kévék szétterültek, s nem is kellett igazítani őket. 5. Fordítás utáni verés, vagy második verés Fordítás után a kévék másik oldalát verték. Második verésnek is mondták. Ugyanúgy történt, mint az első verés. Ismét csak a fejét csépelték. Nem könnyebb, nem nehezebb, mint az első verés, annyi ideig is tartott. Eb'én-guba, mondták. 6. A felesleges kévék kirakása az ágyasból Valamennyi kéve kibontva nem fért volna el az ágyáson, ezért a felesleges kévéket kirakták. Minden másodikat kiszedték az ágyasból, és az ágyás mellé vetették. A kivett gabona azonban mindig kevesebb volt, mint ami bent maradt. 7. Beágyazás: kévekioldás és elterítés Az ágyasban maradt kévéket kioldották és elterítették. Ismét egymással szemben helyezték el, a fejek egymáshoz értek. Ott kezdték el, ahol a verést abbahagyták. Ezt a műveletet is beágyazásnak nevezték. A kévék kioldásakor a köteleket vagy a térdükhöz, vagy a csépfa nyeléhez veregették, hogy a bennük levő szemek kipotyogjanak. Azután az ágyás mellé vetették, majd összeszedték és a szalmához vitték. Kelemenéknél a kioldott rozsot ketten kisgereblyével elteregették Szokták vasvillával is teríteni a gabonát. A két sorban fekvő kioldott kévék vágott végeit beverték hogy a fejek összeérjenek. A kévék vágott végeik egyvonalba kerültek. Arra vigyáztak, hogy a terítés egyenletes legyen. A vékonyabb ágyást jobban át lehetett verni, a szem nem potyogott ki jobban, vagy könnyebben, de a szalma puhább lett. Beágyazás után egy kis ideig pihentek, hogy a rozs száradjon, pihenés közben sokszor meg is ebédeltek. 8. Beágyazás utáni első verés Először az ágyás egyik felét verték, vagyis csak az egyik kévesort csépelték, s azután a másik soron jöttek vissza. Most már nemcsak a kévék fejét verték, hanem egészen a tövéig puhították. Megfigyelésemkor az egyik cséplésnél hárman verték: kettő hátrafele haladt, egy pedig előre. A kioldott kévékből kirakott ágyás verése könnyebb volt, mint a bekötött kévéké, ugyanis a verő simábban szedhette a lábát, biztosabb volt a lépés, s így az ütés is. Verés közben nagyot kellett ütni, hogy a szem könnyen kipotyogjon, s a szalma pedig törjön. A cséplés üteme gyorsabb volt, mint 22 Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve llí