Vadas Ferenc (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 12. (Szekszárd, 1984)

Nagy Gyula: Zsúpcséplés Zombán

NAGY GYULA Zsúpcséplés Zombán A Tolna megyei Zombán a kézzel levágott gabonát a hagyományos paraszti gazdálkodás során zsúpkötélbe kötötték. így aratáskor nem kellett korán kimenni a földre, hogy harmattal kötelet készítsenek. A kukoricát is zsúpkötélbe kötötték, ha jutott rá. Ezért minden évben vetettek kisebb területen rozsot, kizárólag kötélkészítés céljából. A zsúpot másra emberemlékezet óta nem használták. 1956. év augusztusában Zombán tanulmányoztam a zsúpcséplést, a megfigyeléseimről az alábbiakban számolok be. A cséplés munkafázisai: 1. Szérűkészítés 2. Beágyazás, vagy kirakás 3. Cséplés, vagy első verés, kéveverés 4. Fordítás, vagy forgatás 5. Fordítás utáni verés, vagy második verés 6. Kirakás (A felesleges kévék kirakása az ágyasból.) 7. Beágyazás (A kioldott kévék elterítése.) 8. A kioldott kévékből történő beágyazás utáni első verés 9. Fordítás 10. Beágyazás utáni második verés 11. Zsúpolás: a kivert zsúp kévékbe szedése 12. A kaparék, vagy kuszalék összehúzása 13. A kaparék megverése 14. A szalma lerázása, vagy szalmázás 15. Ráágyazás, vagy rácséplés 1. Szérűkészítés A cséplés előtti napon készítették el a szürüt, vagyis azt a helyet, ahol csépeltek. A szérű általában a szérűskertbe készült, amely a lakóház mellett volt. így mondták: Kimegyünk a szürübe! A szérű a szérűskert ház felőli végén, a lakóháztól mintegy 25-30 méter távolságra készült, a cséplés állandó helye volt. A szérűskert többi részén a takarmánynak, szalmának az a része állott, amely a gazdasági épületek padlásán nem fért el. Néhol a szérűt az udvaron készítették. Ott a munka igencsak a terület elsöpréséből állott. "3 *}0