Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 8-9. (Szekszárd, 1979)

Szemle - Kunt Ernő: A múzeumok folklór vonatkozású kiadványairól (1974–1976)

Kunt Ernő A MUZEUMOK FOLKLÓR VONATKOZÁSÚ KIADVÁNYAIRÓL (1974—1976) Az a kép, amely a jelzett három év múzeumi folklór tartalmú publikációit áttekintve elénk tárul, szoros összefüggéseket mutat néprajzi múzeológiai tevékenységünk helyzetével. Gyűjtő és feldolgozó munkánk során főként az anyagi kultúra megismerésére, tárgyainak vizsgálatára, rendszerezésére és bemutatására törekszünk. Természetes következménye ez részben a hagyományosan értelmezett múzeumi profilnak, részben azon törekvésünknek, melynek értelmében igyekszünk a szocialista gondolkodásmód történeti vonatkozásainak kialakításához minél világosabban és egyértelműbben adaptálható szemléltető anyagot rendelkezésre bocsájtani. A tárgyi kultúrát reprezentáló anyag vizsgálata a muzeológusok számára is — legalább az elemzés felsőbb szintjein (s a múzeumi kiadványokban ritkán van mód átfogóbb, mélyebb analízis közreadására) — könnyebben áttekinthető. A múzeumi keretek között folyó folklórkutatói tevékenység elsősorban a paraszti kultúra azon megnyilatkozási területei felé fordul, amelyek tárgyi kellékekkel jól és bőségesen reprezentálhatok. Ez a helyzet gyakran egészséges szintézist teremt az ún. „anyagi" és „szellemi" néprajz mesterségesen elhatárolt területei között, olykor azonban a paraszti világkép, vélekedésmód, világlátás és a paraszti életstratégiák területét kevésbé méltatja figyelemre. E helyzetet tükrözi az az arány, amely szerint a folklór témájú közlemények mintegy egyharmadát teszik ki az összes múzeumi néprajzi publikációknak. Figyelemre méltó továbbá az a tény, hogy a múzeumi tudományos igényű kiadványok még mindig igen szűk körben találnak tényleges olvasóközönségre. Tulajdonképpen csak a szakmán belül, s ott is inkább csak az azonos kutatási területen dolgozók tartják számon egymás írásait. Ez befolyásolja a muzeológusokat annak eldöntésében, mit és milyen módon írnak meg a múzeumi, és mit az egyéb tudományos kiadványok számára. A folklór vonatkozású írásokra is ez vonatkozik, azzal a kiegészítéssel, hogy — hasonlóan a népművészeti dolgozatokhoz — irántuk a múzeumlátogatók érdeklődése talán élénkebb (különösen, ha bőséges példatár egészíti ki a cikket). Mindazonáltal fontos hangsúlyoznunk, hogy a magyar folklórkutatás számos fontos eredményét múzeumi kiadványokban publikálták, s hogy a múzeumi kiadványok fontos területét képezik a tudományos publikálási területeknek. Egyre növekvő számú múzeumi kiadványainkban szép számmal (a jelzett időszakból csaknem félszázat) találunk folklór tartalmú közleményeket, melyek változatos képet mutatnak mind tartalmi, mind módszertani szempontból. A legélénkebb érdeklődés a népszokások, a hitvilág és a népköltészet iránt nyilvánult meg, mely témákról egyenként tucatnyi publikáció olvasható. A zenefolklór területén három, a táncot egy közlemény vizsgálja. Egy közlemény foglalkozik a gyermekjátékok folklóranyagával. Két paraszti életrajz került közlésre. A tudományszakkal kapcsolatos apróbb közlések, ötletek, szellemes szilánkok is kaptak közlési lehetőséget: a Múzeumi Kurírban (Debrecen), melyet éppen ez a változatos, rövid, a szakma különféle érdeklődésű kutatójától származó híranyag tesz frissé, elevenné. (Szokások) A népszokások vizsgálati körében Manga János (22) dolgozata a tótkomlósiak jelesnapi és életkorhoz kötődő szokásait mutatja be. Űjváry Zoltán tanulmány-gyűjteményében az alföldi jelesnapi szokásokat vizsgálja, s leírását nyújtja a gömöri tememetési szokásoknak (36). Beck Zoltán Békés megyéből szolgáltat általános adatokat (7). (Az emberi élet fordulói) Az emberi élet fordulóival kapcsolatosan több tanulmányt kell megemlítenünk. Ezek közül kiemelkedik Kapros Márta (17, 18) két tanulmánya, melyek a születés és gyermekkor szokásait, hiedelmeit rendszerezik. Ugyanő XJjváry Zoltánnal (19) kérdőívet állított össze a szerelmi élettől a keresztelőig terjedő szokáskörnek a palócok körében végzendő vizsgálatához. A lakodalmi szokásokat Szatmári Ibolya (32) mutatja be gondos részletességgel Hajdúszovátról. Juhász Ágnes (16) a halottetetés szokását villantja fel Zemplénből. 266