Szilágyi Miklós (szerk.): A Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve 6-7. (Szekszárd, 1977)

Szilágyi Miklós: A szárított hal (Halkonzerválási módok a magyar halászok gyakorlatában)

A Duna melléki és dunántúli adatok jelentősen kiszélesítik a halkonzerválás elterjedéséről kialakítható képet, és segítenek megismerni a saját szükségletre történő halszárítás néhány részletét. A XIX. század második felétől napjainkig folyt néprajzi gyűjtések eléggé szórványos adatai két csoportba rendeződnek: egy részük az alsó-tiszainál kisebb mértékű, de kereskedelmi célú halszárítás XIX. század végi (nyomokban még később is megfigyelhető) gyakorlatáról, más részük a saját szükségletre történő konzerválásról szól. Herman Ottó Duna-menti hasítótanyákat emlegető megjegyzéseinek jórésze Apatin környékére vonatkozhatott, hiszen a ma élő dunai halászok is emlegetik, hogy apatiniak nagy mennyiségű halat szárítottak.

112 Ugyanennek a vidéknek egyik hasítótanyáját mutatta be a Baranya vármegye monográfiájában közölt fénykép.

113 A Dráva-szög árvízjárta területének lakói — alapos vizsgálatokból tudjuk — sok archaikus halászati módot megőriztek.

114 Az uradalmak halászatának megszervezése — a nagy ártéri tavak hasznosítása — viszont független volt ezeknek a kishalászoknak a tevékenységétől. A béllyei uradalom házi kezelésű halászata volt a legjelentősebb és legjobban szervezett: népes személyzet irányította a részeshalászok munkáját és az „árveréssel" történő értékesítést. A minőségileg szétválogatott zsákmány értékesebb részét frissen adta el az uradalom kiskereskedőknek (akik a környéken adták tovább), vagy nagykereskeDrávaszögi halhasítótanya (Várady Ferenc közölte fénykép) 112 Herman Ottó, 1887. 539. az apatini fisérekről írja: „A magyarországi fisérek majdnem kivétel nélkül. . . az »üzletet« leginkább Apatinban tanulják meg, mely a fisérkedésnek úgyszólván egyeteme. . . a Duna és Dráva összeölelkezése táján még fizet a halászat, a bérletek összege százezrekre rúg; a halhasítás, sózás és szárítás, a halzsírfőzés nagyban járja s ellátja a Balkán félsziget szigorúan vallásos népét böjti eledellel". 113 Várady Ferenc (szerk.), 1896. 573. 114 Gönyey Sándor, 1942. 152