Istvánovits Eszter: A Rétköz honfoglalás és Árpád- kori emlékanyaga / Régészeti gyűjtemények Nyíregyházán 2. (Nyíregyháza, 2003)
A rétközi temetőkről - Ibrány-Esbó-halom - Függelék: - Szathmáry László: Az Ibrány-Esbó-halom X-XI. századi temetőjének csontvázleletein végzett vizsgálatok eredményeinek összefoglalása
Jelen ismereteink alapján nem tudunk határozott választ adni arra a kérdésre, hogy a népességstruktúra megváltozásának mi a közvetlen oka. Az viszont jól becsülhető, hogy a X. századi néprész a hasonkorú népesség délkelet-alföldi régiójában éltektől különbözik leginkább. A XI. századra vonatkozóan emellé már a Duna-Tisza közi térség népessége is társul. Érdekes módon mindkét évszázadra vonatkozóan a legközelebbi analógiák a Dunántúlról említhetők (SZŰCS-GUBA-SZATHMÁRY-ALMÁSI 1997.), követve azt a talán ökológiailag is értelmezhető peremvidéki zónák rendjét, amely a Felső-Tisza-vidéktől az Alföld északi peremvidékén keresztül a Csepel-szigettől északra a Dunántúlra vezet (vö. GUBA-SZATHMÁRY 1999., GUBA-SZATHMÁRY 2001., SZATHMÁRY-GUBA 2002.). Az ibrányi elemzés konklúziói újabb lelőhelyekre kiterjedő kutatások indítékát jelentették. így került sor a Szegvár-Orom-dülői temető népességének vizsgálatára, ahol a kutatás kezdeti időrendi bizonytalanságait tükröző eredmények (MARCSIK-SZATHMÁRY-GUBA-ALMÁSI 1996.) után világosan látszott, hogy a X-XI. századot átívelő népességtörténeti folyamatban olyan hasonló törés gyanúja merült fel a századfordulón, mint amilyet Ibrányban tapasztalhattunk (SZATHMÁRY-GUBA-MARCSIK 1997.). így például a több mint 200 kilométerre levő Ibrány és Szegvár X. századi népessége a diszkriminancia analízis eredményei szerint 20%-os átsorolás révén hasonlíthat egymáshoz. Ugyanez az érték hasonló a XI. században is. Ez azt jelenti, hogy a kiegyensúlyozott népességstruktúrához a minta egyötödét kell átsorolni. Meglepő viszont, hogy Ibrány X. és XI. századi népességén belül ez az átsorolás igen magas (16%-os), tehát az intrapopulációs szint az interpopulációs szinthez közelít. Szegváron a lokális továbbélés mértékére utaló átsorolás csak 10%, tehát ott ez a törés nem olyan jelentős (vö. SZATHMÁRY-GUBA 2001.). A népességstruktúrának XI. századi általános átalakulását azon kraniológiai alapokon megnyilvánuló vélemények is alátámasztották, amelyek diverzitásbecslésen alapultak (SZATHMÁRY 1997., SZATHMÁRY-GUBAOLÁH-PAP 1997.). Ezek szerint a geográfiai távolság közömbös tényező lehet a XI. századi népességek struktúrájának kialakulásában. GUBA (1999.) értekezéséből tudjuk, hogy Püspökladány-Eperjes völgy X-XI. századi népességfejlődése folyamatos lehetett, hiszen jelentős anatómiai különbség a két évszázad népessége között nem igazolható. Ezt a típust a korábbi demográfiai megfigyelésekkel összhangban Püspökladány típusú népességnek neveztük el. Ezzel szemben létezik egy Ibrány típusú népesség is, amelynek anatómiai és demográfiai profilja a két évszázadot illetően jelentősen eltér. A kutatás szerencséje az, hogy ezen jelentős sírszámú X-XI. századi népességeket megvizsgálva még korán felismerte ezt a két, anatómiailag (SZATHMÁRYGUBA-ISTVÁNOVITS 1996.) és demográfiailag (HÜSE-SZATHMÁRY 2002.) is azonosítható típust, így az elkövetkező kutatások ehhez tudnak igazodni. A végtagelemek arányát vizsgálva megállapítható, hogy a X. századi és a XI. századi férfiak felkaija egyaránt viszonylag hosszú. A két évszázad mintája között inkább az alsó végtag esetében van különbség. A X. században a férfiaknál a combcsont, a XI. században pedig az alszár relatív hosszúsága tűnik ki. A nők mindkét időszakban egységesebbek, hiszen viszonylag rövid felkar és combcsont jellemző rájuk (HAJDÚ 1997.). A HAJDÚ (1997.) által SJOVOLD (1990.) módszerével rekonstruált testmagasság átlaga a X. századi férfiaknál 166,2 cm (N=34, s=6,l), a nőknél pedig 156,6 cm (N=23, s=6,9). A XI. században a férfiaknál 163,8 cm (N=33, s=5,2), a nőknél 156,1 cm (N=27, s=5,7) az átlagos termet. ÉRY (1998.) több népességre vonatkozó adataival összehasonlítva a X. századi férfiak viszonylag alacsonyak, a nők viszont középtájon foglalnak helyet az eddig elemzett népességek testmagasságát illetően. A X. századi alacsony férfiak az Éry által bemutatott minták közül csak a korabeli morva vidéken, Kosutyban feltárt leletekhez hasonlóak. Talán nem lehet véletlen az ibrányi népesség korábban említett asszociációja, amely az északi peremvidéken keresztül a Dunántúl felé mutatott? A XI. századi ibrányi férfiak viszont minden eddig elemzett korabeli (XI-XII. századi) népességnél alacsonyabbak. A hasonló kort reprezentáló ibrányi nők pedig inkább olyan termetűek, mint amilyenek a Kárpát-medencében bárhol átlagosnak mondhatók (vö. ÉRY 1998.). Úgy tűnik tehát, hogy a testmagasság rekonstrukciójának eredményei újabb etnogenetikai kérdéseket indukálhatnak a két nem eltérő fejlődésére utaló jellemvonások révén. A fenti eredmények ugyanis az Ibrány típusú népességek elkülöníthetőségét bizonyítva olyan momentumokra utalnak, amelyek a nagy sírszámú temetők esetében részletesebb anatómiai, demográfiai és szociológiai profil kidolgozásának igényét jelentik. 11 1 11 1 A tanulmány a Széchenyi Terv 5/081. számú pályázatának támogatásával készült. 386
