Bene János (szerk.): A szabolcsi honvédek Aranykönyve 1848-1849 - A nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 69. (Nyíregyháza, 2013)
Kedves Gyula: A szabadságharc hadseregének szabolcsi katonái
az egyedüli visszavonulási utat biztosította a magyar balszárny számára. A feladat sikeres végrehajtásával súlyos vereségtől mentették meg a honvédsereget. Vesztes csata után nemigen szoktak kitüntetést osztani, Görgei Rakovszkyt a sikeres fegyvertényért mégis kitüntette, aki itt ideiglenes dandárparancsnokként zászlóaljával együtt kommandírozta a Don Miguelek I. zászlóalját is. Alig két hét múlva a 48. honvédzászlóalj Komáromnál újabb diadallal koronázta működését. Július 2-án a császári csapatok meglepetésszerű támadással elfoglalták a monostori sáncokat, s a magyar erők jobbszárnyán álló csapatok pánikszerűen menekültek. Rakovszky ekkor vezette az elfoglalt sánc ellen az addig tartalékban álló zászlóalját, s egyetlen fergeteges szuronyrohammal bevették az erődítményt. Görgei a legmagasabb elismerés gyanánt az alakulat zászlójára tűzette a III. osztályú katonai érdemrendet. A 48. honvédzászlóalj a továbbiak során a komáromi vár őrségben szolgált, részt vett a császári ostromzár szétzúzásában, amikor is újra különleges szerepet kapott a megkerülő hadoszlop egységeként. A zászlóalj parancsnoka a hadosztályparancsnokká kinevezett Rakovszky helyett ekkor már a kemecsei Mikecz Tamás őrnagy volt. Bár Klapka Stájerországba tervezett hadműveletet, s a zászlóalj már el is indult az elővéd részeként Győrből, a magyar főerők vereségei kilátástalanná tették a harc tovább folytatását. A komáromi hadsereg alakulatait a vár védelmére vonták vissza, ahol a tábori seregtestek fegyverletételét követően még másfél hónapig ellenálltak a honvédek. A 48. honvédzászlóalj csak október 2-án tette le a fegyvert. A komáromi erődrendszer feladását csak feltételekhez kötve volt hajlandó elfogadni a várőrség, így annak minden tagja amnesztiában részesült. Az itt harcoló szabolcsi legények, legyenek azok a 48. vagy a Don Miguel zászlóalj honvédéi, vagy a Württemberghuszárok közé tartozók, szabadon elvonulhattak szűkebb pátriájukba. A 28. honvédzászlóalj Vegyes legénységű alakulat volt, az első honvédzászlóaljak felállításánál megismert toborzás illetve az októbertől alkalmazott sorozás útján biztosították a legénységét. A képviselőház 1848. szeptember 12-én elhatározta az újoncozást, akkor még toborzás elrendelésével. Ennek során 301 honvédet avattak Nagykállóban, ezúttal is Finta irányításával, aki különben a szabadságharc végéig ellátta a megye újoncozási polgári biztosának felelősségteljes tisztét. Közben az országgyűlés meghatározta 42000 főre az újoncállítási kulcsot, ami minden 127 lakosra 2 újonc állítását irányozta elő. Batthyány miniszterelnök pedig elrendelte ennek a létszámnak a mihamarabbi kiállítását „akár egyenes besorozás, akár sorshúzás, akár toborzás útján". 16 új honvédzászlóalj felállításáról rendelkezett, a szolgálati időt az addigi 3-ról 4 évre emelte. A 28. honvédzászlóalj legénységét Szabolcs és Szatmár vármegyéknek kellett kiállítani, de a Debrecenben felállított alakulathoz a város is adott 203 újoncot. így Szabolcsból csak 459 legény került ide nagyobb részben önkéntes. A november az alakulat felszerelésével és kiképzésével telt el. A zászlóalj parancsnoka Hrabéczy Miksa, egy magyar sorgyalogezred századosából őrnaggyá előléptetett tiszt lett. Egyik századparancsnoka pedig Petőfi Sándor százados, aki a kiképzésben még részt vett, de a december eleji harctérre induláskor már nem követte az alakulatot. A zászlóalj a bánsági hadtest állományába került, rövid időre a 10. honvédzászlóalj mellé. A felszerelés során mutatkozó nehézségeket jelzi, hogy a legénység az előírt kék nadrág helyett szürke posztóból készültet viselt. Első csatája a január 2-i pancsovai vesztes ütközet volt, ahol a szerb felkelők visszaverték a magyar támadást, így rá is ragadt az „egér" zászlóalj név. Január 19-én Versecen azonban már nagyon is jól helytállt, pedig a legendás veressipkás 9. honvédzászlóalj társaságában Fehértemplomot védelmező alakulat nehéz helyzetbe került. Az összpontosítás érdekében ki kellett üríteni a Bánságot, s Damjanich csapatai lépcsőzetesen indított menettel hagyták el helyőrségeiket. A versed tábor elindulását követően azonban azonnal szerb felkelők foglalták el a várost, s elvágták a fehértemplomi dandár visszavonulási útját. A vitéz 9. honvédzászlóalj Kiss Pál alezredes vezetésével szuronyrohammal tört utat magának Versecen keresztül, amelyben a 28. honvédzászlóalj katonái is részt vettek. A veressipkásoktól biztatva, támogatva bátran harcoltak, s Aradra bevonulva Damjanich elismerését is kiérdemelték: „Servus fiaim! Isten hozott benneteket, kivágtátok Versecen emberül a rezet". Útjaik mégis elváltak s március közepén az I. hadtest állományába került a zászlóalj az itt szerveződő Bobich-dandárba.
