Juan Cabello - C. Tóth Norbert (szerk.): Erősségénél fogva várépítésre való / Tanulmányok a 70 éves Németh Péter tiszteletére (A Jósa András Múzeum kiadványai 68. Nyíregyháza, 2011)
Néprajz - CSERVENYÁK LÁSZLÓ: Népi anekdoták Szatmárból
CSERVENYÁK LÁSZLÓ Népi anekdoták Szatmárból Az anekdota nemzetközi irodalmi és folklórműfaj. Az e fogalom alá sorolható történetek jelentős része széles körben ismeretes az európai és a távoli népek irodalmában és folklórhagyományában. Az anekdoták motívumai bekalandozzák az egész világot, népek-nemzetek kultúráját kötik össze. A rövid, többnyire csattanós elbeszélés eseménye és személye valós vagy költött. A sztori motívumai azonban kiemelhetők a történetből és más helyhez és személyhez kapcsolva is előadhatóak. Az anekdoták jelentős csoportja helyi témát ölel magába.' A folklórnak erről a műfajáról, az anekdotáról, vagy ahogy Erdélyi János magyarította, adomáról Jókai Mór a Tudományos Akadémián tartott előadásában tömören így fogalmazott: „Semmi népleírás oly jól nem rajzolja egy nemzet életét, jellemét, uralkodó eszméit, mint ahogy képes önmagát rajzolni adomáiban." 1 Az anekdota kimeríthetetlen energiaforrás. És mi benne az energia? A humor. És miért a humor? Erre Schopenhauer így válaszol: mert ez az ember egyetlen isteni tulajdonsága". Éppen ezért kimeríthetetlen és megunhatatlan az anekdoták témaköre. Megszámlálhatatlan változatban kering a nagyvilágban és folyamatosan megújul. Mindig új formában, mindig új jelmezben, új köntösben, szituációban kerül elénk. A műfaj életformája az örökös vándorlás. Sok tízezer kilométert barangol évezredek alatt, számára nincs távolság, nincs elmúlás. Kortalan és időtlen. 3 A szatmári falvakban gyűjtött adomákból válogattam néhány példát, amelyekkel a magyar folklórnak ez a műfaja jól jellemezhető. A megtörtént esetek szereplői egy kisebb vagy nagyobb közösség előtt ismertek. Szinte minden faluban akad egy-egy tréfacsináló, mókázó ember, akinek - ha közösségbe kerül - mindig a „huncutságon jár az esze". Gyakran egy-egy jól sikerült tréfájukat hosszú ideig emlegetik. Az elbeszélések során ezek a történetek színeződnek, formálódnak, s olykor teljesen átalakulnak. A folklorizálódás folyamatában ezekből az esetekből, „huncutságokból" gyakran általánosabb érvényű adoma válik. 4 A népi szórakoztató műfajok egyik jól körülhatárolható csoportját alkotják a szerelmi életre vonatkozó történetek, trufák, a többnyire sikamlós, obszcén, sőt kifejezetten trágár adomák, viccek. A szerelmi élet, az erotikum minden nép adomakincsének kedvelt és kiapadhatatlan forrásául szolgál mind a mai napig. Lássunk néhányat a szatmári népéletből is! 5 Etelka Zsigának, Etelka férjének volt egy kis csínytevése, melyet a bíróság némi elzárással jutalmazott. Miután letöltötte büntetését, örömmel tapasztalta, hogy felesége gyermekáldás elé néz. Bárhogy számolgatta, a fogantatás és a fogvatartás kezdete között három hónap csak hibázott. Etelka nyugtatgatta, hogy rosszul számol, de nem nyugodhatott. Felkereste Mózsi bácsit, a falu bölcs eszesét, adjon neki tanácsot. Mózsi bácsi konstatálva a körülményeket, a következő megállapítást tette: - Hát fiam, ahogy én Etelkát ismerem, amilyen szép derék asszony, három hónapig kallódhatott benne a mag. De kérdezd meg Ernő bátyádat, ő világjártas ember, kamionos, hátha többet tud neked mondani! 1 Ujváry Zoltán: Mária Terézia a folklórban. Ethnica kiadás. (Szerk.: Bartha Elek) Debrecen, 2010. 3. (a továbbiakban: Újvári, 2010.) 2 Ujváry, 2010. 3. 3 Révész Tibor: A világirodalom anekdotakincse. Saxum Kft. Budapest, é.n. 5. 4 Ujváry Zoltán: Huncut adomák. Csokonai Kiadó. Debrecen, 1998. 5. 5 Az alábbiakban nem az eredeti gyűjtött változatokat, hanem azok átírt, stilizált variánsát közlöm (Cservenyák).
