Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

össze. Élelmiszereket tartottak bennük: lisztet, kenyeret, kőccséget. A falak mellett két kar nélküli pad húzódott, amelyeket Sebők Dénes faragott. Az ajtó közelében állt a vízpad, amelyen a fadongákból készített vizesedény, a kártya kapott helyet. A ház büttyin, vagyis a szoba első homlokzati falán egy hosszú deszkapolc húzódott. Rövid deszkapolc került két gerenda közé az oldalfalra is. A polcokon többek között a főzésnél, étkezésnél használt korondi cserepeket, tálakat, tányérokat tartották. A mennyezetről egy vízszintes rúd lógott alá, amelyre ruhákat terítettek. Az egyik gerendába lyukakkal, vájatokkal ellátott polcot erősítettek, amelyre az evésnél használt vaskanalakat és fakanalakat akasztották. A bejárati ajtó fából faragott zárszerkezetét halgoló néven emlegették. Ha elhagyták a szállást, ezzel az elmés szerkezettel halgóták bé az ajtót. A szállási épületek átalakulása a XX. század második felében A szállás régi csűrje nem sokkal Sebők Dénes halála után, I960 tájékán jószerével használhatatlanná vált. Teteje beomlott, fala is dúvadt ki, vagyis kidőlt. Az 1999ben is álló csűrt, az 1971. évi tanyára költözése után két évvel, 1973-ban építette Sebők Imre. A fal felrakásakor és a fedélszék ácsolásakor a régi csűr sok fáját felhasználta. Az új csűrre azért volt szüksége a tanyai gazdálkodást is végző IFET-munkás gazdának, mert időnként elvállalta állatok bérteleltetését a zetelaki kollektívtől. Az új csűr követte a régi beosztását. Egyik oldalában a pajta néven emlegetett istálló kapott helyet. Másik oldalában és tetőterében gazdasági eszközöket és takarmányokat, elsősorban szénát tároltak. A kicsi ház átalakításának legfontosabb állomását a kürtös tüzelőberendezés, a kuttor eltávolítása jelentette. Az állatokat teleltető fiatal legények az 1940-es években már nagyon haragudtak a kuttorra, mivel a góc ajján égő tűz szeszélyesen gomolygó füstje csípte a szemüket. A tüzet egész éjjel égetniük kellett, hogy ne fázzanak a földre terített szalmán, így egész éjjel küszködtek a szemüket bántó füsttel. Többször kérték apjukat, Sebők Dénest, hogy más szállástartó családok példáját követve távolítsák el az ódivatú tüzelőberendezést, és vegyenek helyette újmódi