Dr. Dám László (szerk.): Az Ilosvayak Nyíregyháza, 2004. (Jósa András Múzeum Kiadványai 56. Nyíregyháza, 2004)

Dr. Jánosi Zoltán (Nyíregyháza): Ilosvay Ferenc portréjához

valóságot feltáró dokumentatív törekvések tárát útjára bocsátotta, a népi írókkal pedig felfedeztette az ország rejtett zugait és emberi világát. Ha a vadászélmény és a természetleírás, a természet működésének értelmezése voltak is elsősorban az alapszándékai, néprajzi vonatkozású, a népéletet feltáró ihletettsége számos, már az időben elsüllyedt szokásra, karaktervonásra is rámutat a magyar népélet erdei, vízi, mezei ösvényein, terepein. A magyar parasztarcok mögött - amelyeket ő elsősorban etikai oldaláról közelített meg - a népélet szociografikus és a szokásvilágot érintő vonásai is gazdagon nyílnak meg és tanúsítják egyben a centrumba állított vadászszemléleten át is Ilosvay teljességélményét, egész-vonzalmát. Művei szociográfiai irányultságának, pontosabban lappangó „dokumentatív" rétegének egyik érdekes mozzanata, hogy a keleti népi építkezés egyik - a nyomorból és nélkülözésből fakadó, de élelmességre is valló —jelenségét éppolyan éles szemmel veszi észre és írja meg, mint később ugyanezt a Nyírséget járó Márai Sándor. „A tiszaháti világban - írja - ...volt még homokvár. Vagy mondjam, a gát megetti dombokba vájt, hűvös és tiszta emberi szálláshely. Az évmilliók alkotta, majd homokkő keménységűre rakódott dombokba vájták bele ezeket a kétrészes, hálóhellyel és nappali tartózkodásra rendezett előtérrel, sőt „hercegi" magas bejáróval kidolgozott „várakat". Három szelelővel, melyeket az állandó szél iránt az ügyesen ferdére állított üveglappal védtek, hogy még „világítójuk" is volt." (Tiszahát) Ilosvay életműve tehát érintőlegesen abba a sorba is illeszkedik, amely Illyés tollán a Puszták népe, Veres Péterén Az Alföld parasztsága, Szabó Zoltánén A tarái helyzet fémjelez. De amíg ezek az alkotók a paraszti-falusi társadalmi rétegek, geográfiai színterek életének dokumentatív rögzítői voltak szépíró eszközeikkel, addig Ilosvay - a maga írói tevékenységének egyik rétegében - egyértelműen a magyar erdő szociográfusának nevezhető. Második írói arcának vonásait ez a szemlélet határozza meg. De tájékozódása, műveltsége tőlük isjóval távolabbra vezet a magyar irodalomtörténetben. „Ilosvay Ferenc a magyar ízességben, nyelvük művészetében a hegyi és alföldi emberek élő beszédén kívül Balassit, Pázmányt és Aranyt választotta mesterének a régiek közül, Krúdy Gyulát és Tamásit az újabb magyar írók közül."

19 c) A szépíró arca A természetfigyelő (a vadász) és a szociografikus szellemű arcél mellett a harmadik Ilosvay-arc az érzékeny szépíróé. Azé az alkotóé, aki nagy műveltséggel, irodalmi,