Katona Béla: Az élő Krúdy (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 54. Nyíregyháza, 2003)

pályájának legizgalmasabb, legjelentékenyebb szakaszait kísérhetjük végig ezeknek a dokumentumoknak a tükrében. A könyv mennyiségileg legnagyobb s fontosságában is legjelentősebb részét kétségtelenül a levelek alkotják. Krúdy nem volt nagy levelező. Irodalmi levelet a szó hagyományos értelmében véve - nem is írt. Még kiadóihoz és írótársaihoz írt levelei is többnyire csak szűkszavú közlésekre, üzleti ügyekre szorítkoznak, mégis rendkívül beszédes dokumentumai ezek egy nagy formátumú egyéniség alakulásának, vívódásainak, külső és belső harcainak. Nem irodalmi levelezést folytatott, leveleinek egy része nem is maradt fent, illetve még nem került elő, a címzettek és a levélírók listája mégis szemléletesen mutatja irodalmi kapcsolatait is. A címzettek között találjuk többek között Kárpáti Aurélt, Hatvány Lajost, Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt, Tevan Andort, a hozzá írt levelek szerzőinek névsorában pedig többek között Cholnoky Lászlót, Kunfi Zsigmondot, Gárdonyi Gézát, Ambrus Zoltánt, Babits Mihályt, Gellért Oszkárt, Germanus Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Móricz Zsigmondot, Supka Gézát, Szép Ernőt, Hatvány Lajost, Dénes Zsófiát, Márai Sándort és Lázár Miklóst, hogy csak az ismertebb neveket említsem. Igaz, hogy a közreadott levelek és egyéb dokumentumok egy részét már ismertük, elsősorban Krúdy Zsuzsa korábbi közléseiből (Krúdy világa, Krúdy Emlékkönyv és a kisebb folyóirat-publikációk), így együtt azonban most először vehetjük kezünkbe az életrajzi források e gazdag tárházát, amely az anyag okos elrendezése, az író cikkeivel, nyilatkozataival való szerencsés kiegészítése folytán nemcsak a szakemberek számára lesz ettől kezdve a további kutatás nélkülözhetetlen alapműve, hanem a Krúdy írásművészetét kedvelők szélesedő táborának is izgalmasan szép, s nem egyszer megrendítő erejű olvasmánya. Mint ahogy ez a már említett korábbi publikációkból is kiderült, Krúdy Zsuzsa évtizedek óta gyűjtögette ezeket a dokumentumokat. Családi levelesládájának kincseit éppúgy felhasználta itt, mint a közgyűjtemények anyagát. A szerző, illetve összeállító ízlése, tájékozottsága elsősorban a válogatásban, az elrendezésben nyilatkozik meg. 0 maga összekötő szövegeiben mindig csak annyit mond, amennyi a megértéshez elengedhetetlenül szükséges. Nagyon helyesen a dokumentumokat igyekszik beszéltetni. Szerénysége rokonszenves és csak dicsér- hető, a jegyzetekben azonban helyenként talán részletezőbb is lehetett volna. így -172-