Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

folyamot végzett. 1941. VII. 24.-től XII. 6.-ig Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942. X. 3. és 1943. IV. 1. között mint oktatótiszt a kassai zászlóstanfolyamon tevékenykedett. 1943. VI. 18.-tól 1944. II. 15.-ig az ukrán és galíciai területen mint a VIII. hadtestparancsnokság összekötő tisztje újból harctéri szolgálatot látott el. 1944. VIII. l.-én őrnaggyá léptették elő. 1944. X.-től 1945. III. 29.-ig a magyarországi hadműveleti területen anyagi összekötő dszt volt. 1945. III. 29.-én a németek Morvaországba internálták. V. 8.-án szovjet fogságba esett, ahonnan XI. 12.-én tért haza. 1946. VI. 28.-án nyugállományba helyezték. 1951-ben a családjával együtt Vi Lkára telepítették ki, s 1952. VI. 6.-án mint kitelepítettet lefokozták. OROSZ OLIVÉR, CSICSERI huszárszázados (Ungvár, 1914. V. 27. - Bern, 1990. VIII. 13.) Anyja: Balogh Terézia. Apja: dr. csicseri Orosz István rendőrfőtanácsos. Tényleges katonai szolgálatra 1932. X. l.-én a 4. huszárezredhez vonult be. Itt végezte el a tartalékos tiszd iskolát, majd 1933. VT. l.-én leszerelt. 1938. I. l.-én tartalékos zászlóssá léptették elő. 1939. IX. 15.-én próbaszolgálatra vonult be, X. 31.-ig levente körzetparancsnoki tanfolyamot végzett Kassán, majd 1940. IV.-ig Munkácson levente körzetparancsnok volt. Ezután 1941. IV.-ig a kassai VIII. önálló huszárszázad szakaszparancsnokaként teljesített szolgálatot. Az erdélyi bevonuláson a 23. önálló dandár huszárszázadának (felállítója a VIII. önálló huszárszázad volt) IV szakaszparancsnokaként vett részt. 1941. IV.-ban a 4. huszárezredhez helyezték vissza. Mint a 4/6. lovasszázad szakaszparancsnoka 1941 VII. 1. és X. 19. között Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1941. VIII. 8.-án Dolgaja Tristaninál megsebesült. 1942. V. és XI. között Budapesten a Bolyai Műszaki Akadémián főtiszti tanfolyamot végzett, s 1943. XII. 20.-án 1942. XI. l.-jével felvették a honvédség hivatásos állományába, egyidejűleg 1940. IX. l.-jei ranggal előléptették főhadnaggyá. Beosztása a 4/II. huszárosztály nehézfegyverszázadának páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka lett. 1944. VI. 14.-től mint a alakulata helyettes-, majd századparancsnoka részt vett az 1. lovas (huszár) hadosztály keleti hadszíntéri, majd magyarországi hadműveleteiben. 1944. IX. 28.-án megsebesült és közben VII. l.-én századossá léptették elő. Sebesüléséből felépülve 1945. I. 20.-án Bakonysárkányra, az 1. huszárhadosztályhoz kellett bevonulnia, melynek kötelékében előbb mint a seregtest páncéltörő ágyús századának parancsnokhelyettese, majd parancsnoka harctéri szolgálatot látott el. 1945. V. 9.-én osztrák területen amerikai fogságba esett, ahonnan IX. 15.-én tért haza. 1946. VIII. 31.én a tényleges szolgálatból elbocsátották. 195l-ig részben Nyíregyházán, részben Budapesten alkalmi munkával kereste kenyerét. 1951 és 1953 között családjával együtt Mezőberénybe telepítették ki, s mint kitelepítettet 1952. VII. 28.-án lefokozták. Ezt követően a Csepel Autógyár segédmunkása volt, majd vasesztergályosi szakképesítést szerzett. 1956. Xl.-ben elhagyta az országot. Svájcban telepedett le, ahol a berni Állami Alkohol igazgatóságnál dolgozott. 1992-ben rehabilitálták, s egyúttal alezredessé léptették elő.