Bene-Szabó: A magyar királyi honvéd huszár tisztikar 1938-45. (Jósa András Múzeum Kiadványai 52. Nyíregyháza, 2003)

MAGYAR KIRÁLYI HIVATÁSOS HUSZÁRTISZTEK

HATHÁZY ÁKOS huszárfőhadnagy (Hajdúhadház, 1911. VI. 8. - Hajdúhadház, 1997. II. 13.) Anyja: Ari Róza. Apja: Hadiázy László. Vallása: réf. A kereskedelmi iskolai érettségi után 1933. VII. 10.-én vonult be tényleges katonai szolgálatra. A tartalékos tiszti iskolát 1933. X. 1. és 1934. V. 1. között Budapesten az 1. huszárezrednél végezte el, majd 1934. IX. 20.-án hadapród őrmesterként szerelt le. 1938-ban századparancsnoki tanfolyamot végzett, 1939-től pedig továbbszolgálatot vállalt. A 4. huszárezred kötelékében részt vett a felvidéki és az erdélyi bevonuláson, illetve az 1939. III.-i kárpátaljai és az 1941. IV.-i délvidéki hadműveletben. 1939. I. 1.-én tartalékos zászlóssá, 1941. I. 1.-én pedig tartalékos hadnaggyá léptették elő. 1941. VI. 28. és XI. 18. között mint a 4/II. huszárosztály vonatparancsnoka Ukrajnában frontszolgálatot teljesített. 1942-ben próbaszolgálatra hívták be, V. 1. és X. 1. között Budapesten a Bolyai Műszaki Akadémián főtiszti tanfolyamot végzett, majd 1942. XII. 1.-én 1941. XI. 1jei ranggal és főhadnagyként átvették a hivatásos állományba. 1944. VI. közepétől a keleti hadszíntéren szintén a 4/II. huszárosztály vonatparancsnoka volt, s 1944. VIII. 28.-án megsebesült Wolominnál. Felgyógyulása után XI. 10.-én Csepelen csadakozott ezredéhez, melyben előbb szakasz-, majd nehézfegyverszázad parancsnoki teendőket látott el. 1945. III. 31.-én Budafa községben szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VI. 27.-én tért haza. Debrecenben jelentkezett, igazolták, majd 1948. I. 1.-én B-listázták. 1955-ben Balmazújvároson egy kordélyos vállalat lóhajtójaként állt alkalmazásban. 1958. II. 25.-én mint „osztályidegent" lefokozták. HAVAS KÁLMÁN huszárszázados (Budapest, 1909. I. 12. - Budapest, 1992. II. 2.) Anyja: Bánusz Margit. Apja: Havas Kálmán m. kir. járásbíró. 1931. VIII. 20.-án a Ludovika Akadémián avatták hadnaggyá, majd Budapestre az 1. huszárezredhez helyezték. 1940. XII. 31.-ig szakaszparancsnokként, illetve arcvonalmögötti tisztként szolgált. Az 1939. III.4 kárpátaljai hadműveletben az 1/2. lovasszázad szakaszparancsnokaként, az 1940. IX.-i erdélyi bevonulásban páncéltörő ágyús századparancsnokként vett részt. 1934. XI. 1.-én főhadnaggyá, 1940. IX. 1.én századossá léptették elő. 1933-34-ben Komáromban lovaglótanfolyamon, 1937-ben pedig Budapesten képességvizsgáló tanfolyamon vett részt. 1940ben Várpalotán páncéltörő ágyús, Cegléden pedig osztályparancsnoki tanfolyamot végzett. 1941. I. 1.-től 1942. X. 1.-ig a Hadiakadémia hallgatója volt, majd Nyíregyházára az 1. lovashadosztály parancsnokhelyettesének segédtisztjévé nevezték ki. Hadiakadémikusként 1942. VI. 15. és IX. 1. között a 2. hadsereg Don menti hadműveleti területén frontszolgálatot teljesített. 1943. XII. 1.-től békealakulatánál tevékenykedett, majd az 1944. VII. 25.4 mozgósítás után a hadszíntéren az I. önálló huszárosztály 1. századának parancsnoki teendőit látta el. 1945.1. 20.-tól mint beteg az 1. huszárhadosztály vonatrészlegénél tartózkodott. 1945. V. 10.-én szovjet fogságba esett, ahonnan 1947. VII. 22.-én tért haza. Igazolták, majd 1948. IV. 8.-án újra behívták,