Bene János: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). (Jósa András Múzeum Kiadványai 45. Nyíregyháza, 1998)
Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története
napon úgy döntött, hogy nem folytatja előnyomulását Lipótvár felé, mert félő volt, hogy csapatai az előtte álló, az őt üldöző, valamint az észak felől közeledő cs. kir. csapatok gyűrűjébe keiűlnek, illetve hogy ezek a háta mögött ez utóbbiak megszállják a bányavárosokat. Ezért 13-án Kmety dandárát Bátra, 14-én onnan Selmecbányára indította. 56 Itt, Selmecbányán került sor a zászlóalj történetének egyik legszomorúbb epizódjára. Az eseményről több leírás is ránk maradt, ezek közül Duka Tivadaré, Görgei segédtisztjéé látszik a legmegbízhatóbbnak: „A 10-dik zászlóalj Gergelyi őrnagy alatt nemrég csatlakozott táborunkhoz. A táborban különösen a lövöldözés volt napirenden. Görgei 50 botütés alatt eltiltá azt. Egy 10-dik zászlóalji legény hozatott be a patrouille 57 által, ki állítólag a város közepén sütötte el fegyverét vasárnap, amidőn a nép a templomból jött ki, s a golyó a templomajtóba szegződött. - Görgei kiállíttatta a zászlóaljat, s megmondá pajtásuk bűnét s megbüntetendését, megjegyezvén, hogy mivel a zászlóaljat kímélni akarja, nem nyilvánosan fog a bűnös lakolni. Egy közlegény a sorból kiáll, s azt mondja a tábornoknak, „mintsem hogy megbotoznának, inkább lövetném agyon magamat"; a zászlóalj zúgni kezdett, Görgei válasza volt: „Fiam, kimondtad magadra az ítéletet, meg fogsz halni". Két óra múlva maga a fővezér lovagolt ki a végrehajtásra, mely a X-dik zászlóalj jelenlétében történt, melynek háta megett egy üteg ágyú, jobbra a gránátos, balra az Ernő-zászlóalj volt felállítva. A zászlóalj parancsnoka maga remegett a végrehajtásnál, mely azonban a legnagyobb csendben s renddel ment végbe, s a X-ik zászlóalj soha többé nem zúgolódott. A másik megboloztatott. " Az esetet leírja Görgey István, a fővezér öccse is. Szerinte azonban az illető honvédet azért botozták meg, mert engedély nélkül elmaradt a zászlóaljtól. Görgey István leírása szerint a zászlóalj Görgei parancsának hallata után fellázadt, s a fővezér ezután személyesen lovagolt ki a lázadás leszerelésére. Görgei végiglovagolt a zászlóalj arcvonala előtt, majd így szólt a katonákhoz: „Hát katonák vagytok ti? Úrfiak és vénasszonyok vagytok. Parancsolni - azt mindenik szeretne: de engedelmeskedni érte és meghalni nem. Szégyelljetek magatokat! Féljobb! Indulj!" A kivégzés végrehajtása után Görgei még egyszer végiglovagolt a zászlóalj előtt, s a zászlóval szemben megállva, „néhány szóval engedelmességre, a haza iránti hűségre intette e fiatal katonákat". Duka verzióját erősíti meg az a Feketefános hajdúnánási közvitéz elbeszélése alapján feljegyzett változat, amely szerint az illető honvéd puskája véletlenül sült el, s Görgei ezt a honvédet lövette főbe. 58 Mindenesetre tudjuk, hogy a lövöldözés valóban mindennapos lehetett a táborban. Január 24-én Kmety Hajnikról jelentette Bayer József őrnagynak, a hadtest vezérkari főnökének, hogy a 10. zászlóalj egyik katonája egy helyi lakost puskájával a lábán úgy megsebesített, hogy az illető életét csak amputációval lehetett megmenteni. Egy besztercebányai polgár naplója szerint mindez azért történt, mert az illető nem volt hajlandó kenyeret adni a katonának. A bánsági harcokban szerzett men56 OL. Görgey-lt. Hadparancs jkv. No. 290. járőr 58 1IKRMANN Róbert: Duka Tivadar visszaemlékezése. Fons, 1997/2. 168-169. o.; GÖRGKY István I.: 158160. o. (Az ő elbeszélése alapján írja le az esetet PSZOTKA Ferenc: Görgei Arthur a bányavárosokban 1849. Körmöcbánya, 1901. 20-22. o.) Fekete János elbeszélését ld. MÓRICZ Pál: 1848-49-diki szabadságharca csatatörténetek. Öregebb honvédek elbeszélései után írta - Szeged, 1900. 144-146. o.
