Bene János: Huszonnégyes honvéd ek a Kárpátokban. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 42. Nyíregyháza, 1997)
alaposan szem előtt tartva, anélkül, hogy fegyvereket használták volna, melegedtek, felváltva szunyókáltak hajnalig..." 150 Az állóháború a 24. gyaloghadosztály által védett arcvonalon március 20-án fejeződött be, mikor a szovjet és román csapatok Zólyom elfoglalását követően déli és keleti irányból a Garam mentén megindították támadásukat Besztercebánya ellen. A magyar csapatok kemény utóvédharcok közepette vonultak vissza Besztercebánya, majd Hermanec irányában. A 21/1. zászlóalj csaknem megsemmisült ezen harcok alatt, amíg meg tudott kapaszkodni a Besztercebányától északra levő hegyvonulaton. Hasonló súlyos veszteséget szenvedtek a 12. gyalogezred zászlóaljai is, melyek Besztercebánya nyugati részére szorultak vissza. 151 A német 15. gyaloghadosztály, s részben a 101. vadászhadosztálybeli csapatok március 2ó-án adták fel Besztercebányát, s Hermanecen át a Túróc völgyében, Stubnyafürdő irányában vonultak vissza. Visszaemlékezések Lakatos Géza őrnagy: A Szilicei-fennsíkon vettünk védőállást. Az ezredparancsnokság Lucska községbe került. Hegyi tüzérosztály támogatott bennünket. Két lövege a Galamboskőbarlangban vett tüzelőállást. Ellenséges támadáskor a két löveget a barlang szájához tolták ki, úgy tüzeltek. Az ezred tartaléka kb. egy szakasz volt, de villámgéppuskával és géppisztolyokkal felszerelve. 12 km hosszú volt a harcsávunk. Hol itt, hol ott, de betört az ellenség. A galamboskői ágyúk támogattak, a tartalék tüze visszavetette a betört ellenséget... Rettenetes lehetett az ellenségnek támadni a meredek hegyoldalon, kartácstűzben. De hiába volt minden hősiesség. Vissza kellett vonulnunk. Még előzőleg elrendeltem, hogy a vonat vonuljon vissza, szervezzenek málhásállatoszlopokat, mert a magas hegyek miatt a szekerek (országos járművek) már nem alkalmazhatók. Dobsinára kerültünk Szilveszterre. [...] Parancsot kaptam, hogy jelentkezzem Rozsnyón, mert elvezényelnek. Huszár László őrnagy: 1944 karácsonyának második napján a Várhosszúréttől délre elterülő Sziliceifennsíkon védelemben lévő német és magyar egységeket kellett felváltani. Ez a felváltás azonban nem történhetett meg a szokásos módon, ugyanis a német zászlóalj védőkörzetében az egyik fontos magaslatot elfoglalták és kézben tartották a támadó román erők. Ezeket onnan ki kellett vetni. Mivel a németeket hátrairányították, ennek, az akciónak a végrehajtása a zászlóaljra hárult. Egy önként jelentkezőkből álló ' Karátb László összeállítása 83. old. 24. gyaloghadosztály története (szemtanúi összeállítás) 85-88. old. 113