Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Molnár József (Csenger, 1905. június 9—Budapest, 1986. december 30.) Sokgyermekes csengeri parasztcsaládból származott. Csak az elemi iskola négy osztályát végezte szülőhelyén. Gimnáziumi tanulmányait Szatmárnémetiben kezdte, Kisvárdán folytatta és Nyíregyházán fejezte be. A debreceni egyetemen szerzett magyar—francia szakos tanári oklevelet. Ösztöndíjjal egy évig Párizsban is tanult, majd Hajdúnánáson és különböző fővárosi gimnáziumokban tanított. Szülővárosából korán elkerült, de sohasem szakadt el tőle. Nem csak a vakációkban járt haza, helytörténeti és irodalomtörténeti kutatómunkájának nagy része is a szűkebb hazához kapcsolódott. Tudományos munkásságát családtörténetekkel kezdte (a Szuhányi, a Melith és az Eötvös család története), majd Kölcsey, Petőfi, Jókai, Kaffka Margit pályájának szatmári kapcsolatait dolgozta fel, s megírta Riskó Ignác részletes életrajzát is. A Jókai kritikai kiadás több kötetét rendezte sajtó alá, s még több kötetnek volt a lektora. Elkészítette Csenger történetét is, ez azonban kéziratban maradt. Hetvenedik születésnapjára szülővárosában emlékkönyvet adtak ki tiszteletére. Fontosabb művei: Jókai Mór noteszei. Debrecen, 1930; Egy parasztcsalád leszármazása és kapcsolatai, Veszprém, 1940; Kölcsey emlékek nyomában, Irodalomtanítás, 1956; Móricz Pál és Hajdúnánás, Debrecen, 1972; Kölcsey udvarháza Szatmarcsekén, Szabolcs-Szatmári Szemle, 1980.4. Lásd még: Nyíregyháza Irodalom: Csengeri krónika. Néprajzi és helytörténeti antológia Molnár József 70. születésnapjára. Szerkesztette: Dankó Imre. Csenger, 1975. Margócsy József: Molnár József emlékére. Szabolcs-szatmári Szemle, 1987. 1. Fazekas Árpád (Csenger, 1924. augusztus 5.) Csak két éves koráig laktak Csengerben. Édesapja vámtiszt volt, akit 1926-ban Sátoraljaújhelyre helyeztek át. Középiskolai tanulmányait az ottani piaristáknál, majd Munkácson és Kassán végezte. A debreceni egyetemen 1947-ben avatták orvosdoktorrá. Később csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos lett, 1968-tól a Megyei Gyermekszívgondozó Intézet vezető főorvosa volfNyíregyházán. Gyógyító munkája mellett évtizedek óta foglalkozik orvostörténettel és helytörténetírással is. Korán elkerült szűkebb szülőföldjéről, de tudományos munkásságában — egész pályája során — kiemelkedő helyet kaptak a csengeri témák. Szülővárosához kapcsolódó fontosabb tanulmányai: Diószeghi István csengeri humanista. Szabolcsszatmári Szemle. 1975.2. Diószeghi István orvosdoktor és prédikátor. Egészségügyi