Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Szülővárosa igazán csak mostanában kezdi fefedezni magának. 1992. október 24-én a Nagykállóiak Baráti Köre emléktáblát avatott Szilágyi István tiszteletére. Fontosabb müvei: Árpád, 1840; Csák és a királyleány, 1841; A római irodalomtörténet rövid vázlata, 1891. Irodalom: Dereano István: Arany János „Iza-parti hű barát"-ja. Szilágyi István élete és kora. Nagykőrös, 1941. Fazekas Árpád: Szilágyi István, Arany János „Iza-parti hű barátja". Kelet-Magyarország, 1987. július 25. Böszörményi László (Kopócsapáti, 1823. május 15—Budapest, 1869. március 24.) Nem szépíró, hanem ellenzéki politikus, lapszerkesztő és publicista volt. Szülőhelye 1950-ben — Révaranyos községgel egyesítve — az Aranyosapáti nevet vette fel. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát. Ezután Nagykálióban telepedett le, ahol ügyvédi irodát nyitott. Részt vett a szabadságharcban, majd újra Kálióban folytatta tevékenységét. 1861ben Szabolcs vármegye jegyzője lett. 1865-től országgyűlési képviselő volt, az ellenzéki 48-as párt egyik vezetője. 1867-ben ő alapította a Magyar Újságot, a kossuthi eszmék legradikálisabb hazai szócsövét. A kor Kossuth magyarországi helytartóját látta benne. El is nevezték ,JKis-Kossuth"-nak.. Lapjában közölte Kossuth Deák Ferenchez intézett nyílt levelét, amelyben a kiegyezést támadta. Ezért egy évi börtönre ítélték. Kiszabadulását azonban nem érte meg, a börtönben halt meg. Halála ellenzéki körökben óriási felháborodást váltott ki. Művei: Önálló kötetben beszédei jelentek meg két kötetben, Debrecenben és Budapesten. Mindkettő 1861-ben. Irodalom: Tidrenczel Sándor: Böszörményi László. A „Kis-Kossuth". Nagykálló, 1986. Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18—Budapest, 1904. május 5.) Ha Jókai Szabolcs-Szatmárhoz kapcsolódó műveiről esik szó, majdnem mindenki az Egy magyar nábobot említi először. A tájékozottabbak — némi gondolkodás után — Az új földesúr, A lőcsei fehér asszony és a Szeretve mind a vérpadig című regényeit is felsorolják még, A kiskirályok megnevezésére azonban csak a legritkábban kerül sor. Két szempontból is meglepő ez. Egyrészt azért, mert írásai közül éppen ez a