Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Versei főként A Hétben és az Új Időkben láttak napvilágot. Szerepelt a Kéve (1928) című vajdasági versantológiában is, s az 1930-ban kiadott, Vajthó László szerkesztésében megjelent Mai Magyar Múzsa is bemutatta. Műfordítással is foglalkozott. Angol, francia, német és szerb költők verseit ültette át magyarra. Önálló kötete: Koszorú. Táltos kiadó, Bp. 1918. Irodalom: Majtényi Mihály: A magunk nyomában. Újvidék, 1961. Bori Imre: A jugoszláviai magyar irodalom rövid története. Újvidék, 1993. Képes Géza (Mátészalka, 1909. február 1—Budapest, 1989. augusztus 19.) Apja kovács volt, anyja parasztlányként Fehérgyarmatról került Mátészalkára. Középiskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd Eötvös kollégistaként a budapesti egyetemen szerzett magyar-német szakos tanári oklevelet. 1933-tól 1940-ig Sárospatakon tanított. A háború után egy ideig a Magyar Rádió osztályvezetője, majd a Magvető Kiadó igazgatója és az írószövetség titkára volt. Költői pályáját a 30-as években, a Nyugat harmadik nemzedékével együtt kezdte. Sorsa úgy alakult, hogy korán elkerült a szülői háztól, s a szűkebb hazából is. El nem szakadt szüleitől, anyjától, apjától, de haza ritkán járt, különösen szülei halála után. Csak idősebb korában fedezte őt fel magának a szülőföld, s fedezte fel ő