Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Pótor Elemér (Szamosangyalos, 1896.—?) Iskolai tanulmányait Szatmáron és Debrecenben végezte. Már teológus korában díjat nyert egy idilljével és egy költői elbeszélésével. Lelkészi pályáját Nagyszalontán kezdte, majd Szatmárnémetiben volt hitoktató. Innen került később Csengerbe. Papi szolgálata mellett rendszeresen írt a korabeli vidéki lapokba. Költeményei főként a Máramarosi Híradó, a Nagykároly és Vidéke, a Debreceni Lapok, a Mátészalka és Vidéke című újságok hasábjain láttak napvilágot. Szerepelt a Vidéki Költők Albuma című antológiában is (Kassa, 1896). Irodalom: Szinnyei: i. m.: XI. 91. Molnár József: Adalékok Szabolcs-Szatmár megye művelődéstörténetéhez. A Kossuth Gimnázium Jubileumi Évkönyve. Nyíregyháza, 1956. Domahidy András (Szatmárnémeti, 1920. február 23.) Nem írónak készült, pedig családjában inspiráló irodalmi hagyományok is éltek. Dédapja Jókai barátja volt, aki vendégeskedett is szamosangyalosi birtokukon, s Teleki Sándorral, a koltói gróffal, Petőfi barátjával is rokonságban álltak. Budapesten érettségizett, majd ugyanott szerzett jogi doktorátust. A háború végén katonáskodott, a hadifogságból 1945-ben került haza. Gazdálkodni szeretett volna Szamosangyalosan, de a birtokukat akkorra már felosztották. így a fővárosba kényszerült, ahol ügyvédjelölt lett. 1948 szeptemberében elhagyta az országot. Egy ideig Bécsben, Innsbruckban, Bajorországban élt, majd Ausztráliába vándorolt ki. Eleinte — amíg meg nem tanult angolul — fizikai munkából tartotta fenn magát és családját. Később könyvtárosi oklevelet szerzett, s végül az egyetem jogi könyvtárának vezetője lett Perthben. írni későn kezdett. Első elbeszélése 1959-ben az Új Látóhatárban jelent meg. Igazán sikeres írónak azonban csak tíz évvel később, Vénasszonyok nyara című regényének kiadása után tekinthette magát, amellyel a Máltai Lovagrend által adományozott Lehel-díjat is elnyerte. Ebben az önéletrajzi fogantatású regényében az 1945 utáni korszak első három évét ábrázolja, lényegében az egykori szatmári földbirtokos osztály széthullását mutatja be. Magyarországon csak 1985-től jelentek meg írásai, de rögtön nagy sikert arattak. Fontosabb művei: Vénasszonyok nyara. Róma, 1969, Bp. 1987; Árnyak és asszonyok. Bem, 1979, Bp. 1985; Páva a tányéron. Bp, 1991. Irodalom: Tóth László: Egy díjnyertes regény. Katolikus Szemle, 1969.