Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

Okt. 7. Az osztályparancsnok felváltása is beérkezik. Az átadásnak gyorsan kell megtörténni, mert az oroszok nyomása a Tiszánál fokozódik és a lovashadosztályt riasztják. Az alpár-tiszaugi vonalban hídfőállásba vetik be. Az osztályparancsnoknak az indulás sürgősségére való tekintettel nincs ideje kedves, lezsugorodott osztályától, megmaradt néhány nagyrabecsült és szeretett alantosától megfelelőképpen elbúcsúzni. De talán legjobb volt így! Különben a búcsú bizonyára túl érzékeny és nehéz lett volna! Az osztályparancsnok lovaival és poggyászával lovaskocsin elindul Budapestre, ahol jelentkezik a Ludovika Akadémia Parancsnokságnál, hogy elfoglalja új beosztását. A lovashadosztály hősies harcai az orosz ellen és súlyos megpróbáltatásai tovább tartanak végig Magyarország területén. A Tisza-vonal, Csepel-sziget védelme, a Balaton menti harcok, melyekben ismét annyi babért szerzett és további nagy veszteségeket szenvedett, mind megannyi mérföldköve hősi tetteinek. Végülis Ausztria területén, Magyarország megszállása után, kénytelen letenni a fegyvert. A fegyverletétel egyben a magyar lovasság megszűnését is jelenti. Kiöregedett, elavult a modern fegyverek korában. Elvesztette létjogosultságát. De szelleme, a lovas szellem kitermelte lovagias, bátor alakja az utódok előtt továbbra is követendő példaként fog ragyogni. Soha el nem halványuló tetteiről későbbi nemzedékek is legendákat fognak mesélni unokáiknak. Előre huszár! marad továbbra is jelszó. Ez vezeti tovább az új generációt is! A Huszár pedig megtér nagy elődeihez és magyar tradiciós alakká válik. Bevonul a dicső „nagy káderhez". Bokáját összecsapja, szalutál nagynevű őseinek és belép soraikba, hogy elfoglalja méltó helyét a megtért nemzeti géniuszok és hírneves alakok oszlopcsarnokában. Ennek a csaták zajában, sokszor szorongatott helyzetekben írt, egyszerű hadinaplónak méltó befejezéséül álljon itt Horthy Miklós, Magyarország Kormányzójának - aki annyira szerette és nagyra becsülte huszárjait - estorili (Portugália) sírfelirata, mely hazafias lelkületét és honszeretetét oly megkapóan tükrözi vissza: „Emlékezzünk és imádkozzunk! vitéz nagybányai Horthy Miklós tengernagy, Magyarország Kormányzója 1920-1944. Szül..- Kenderesen 1868. VI. 18. Meghalt számkivetésben: Estoril, 1957. II. 9. Üldöztetünk, de el nem hagyatunk. Tiportatunk, de el nem veszünk. (Szt. Pál II. 49.) Isten, áldd meg a magyart!"