Bene János: Az 1. huszárhadosztály emlékezete. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 40. Nyíregyháza, 1994)

K. Zs.: Egy Szőke Gyula nevű huszár szivlövést kapott ott, ahonnan ellopták a rajt, illetve egy őrsöt. M. I.: A szigetről? K. Zs.: Arról a pici szigetről, vadászkunyhó volt rajta. Sz. Gy.: Éppen akkor éjszaka voltunk szolgálatban a Duna parton, hát hallottuk, hogy csörömpölés van. Gondoltuk, hogy kelnek át az oroszok. Mi golyószóróval voltunk ott, és lőttünk oda, ahonnan jött a zaj. K. Zs.: Szóval volt ott egy huszártemetés. Egy szakasz huszár is kísérte a koporsót, és a faluból nagyon sokan. Majosháza felöl az oroszok úgy nézhettek bennünket, mint ahogy mi most nézzük egymást. Ez Szigetcsépen volt. P. A.: Az ezred utolsó maradványa Budapesten, az V. kerület Veres Pálné utcában esett fogságba. Nagy Dániel százados úr a Baross utcában esett fogságba. A Baross utca 40-ben. Én is a Baross utca 40-ben. S. K.: Az egész frontvonalon széjjel szóródott a század, meg az ezred is. Összevissza volt akkor már minden. Nem volt már, hogy ki kihez tartozott. Sz. K.: Nekünk még a tartalékos hadnagy volt a parancsnokunk, összehívott bennünket, és megmondta, na fiúk, én megmondom a valót. Azt mondta, fiúk, körül vagyunk zárva Pesten, most már mindenki arra megy haza, amerre akar. Ott vannak a szekerek, kinek ruhája hiányzik, alsónemük, azt vegyék fel, aztán menjenek. De nem mertünk, mert annyi volt a nyilas, és állandóan igazoltattak minket. Papírunk meg nem volt. Nem mert az ember semerre se menni. Úgyhogy én 1945. január 5-én estem fogságba. P. A.: Január 13-án, este Turcsán István tizedes a hóna alatt egy kenyeret vitt a százados úrnak, és akkor megbeszéltük, hogy az irodát elrejtem. Az irományt. Az pedig a Baross utca 42-ben volt. Megbeszéltük a 42-ben Kabafi Feri bácsival, akinek a második emeleten volt a lakása, az öreg műbútorasztalos volt, és huszár az első világháborúban, mutatta is, hogy milyen egy kozákvágás van a fején, hogy oda tesszük a század ládáját az iratokkal. És majd mondtam a százados úrnak, hogy hol van. Tehát 13-án. Még egyszer visszamentünk Kabafi Feri bácsihoz, aztán elköszöntünk tőle, jöttünk lefele, a nyilasok megállítottak, igazoltattak bennünket, közben a kesztyűm ott maradt a lakásban. Már a 40. ház kapujában jártunk, na mondom, én a kesztyűért visszamegyek, álljatok már meg itt a kapuban. Kiabáltam fel, nem jött senki, de végül aztán mégiscsak egy kisfiú lehozta nekem a kesztyűt. Tehát az iroda anyaga ilyenformán maradt meg, amikor a háború elmúlt, a százados úr megkereste Kabafi Feri bácsit, és magához vette ezeket az iratokat. Én találkoztam Nagy Dániel százados úrral a hatvanas években, és kérdeztem, hogy az iratanyag megvan? Azt mondja, minden megvan. De a lajstromot, a nagy lajstromot átadta a HM-nek. Tehát amikor bezárult a gyűrű, Molnár Lajos szakaszvezető, a századírnok, meg egynéhány katona, a százados úr parancsára kimentek Seregélyesre, ott volt a vonat-részleg, hogy élelmet hozzanak be. Szó se volt arról, hogy olyan küszöbön áll a gyűrűbe zárás, de ez december 24-én megtörtént. Ok kinn rekedtek. Hát én átvettem a lajstromot, én lettem a századírnok, úgyhogy azt én vezettem, meg a zsoldnévjegyeket kiállítottam, időközönként kimentem a vonalba is, és ott a katonapajtásoknak odaadtam a zsoldot. így zárult aztán az ötödik századnak a szerepe, 1945. január elején, amikor fogságba estünk. 49