Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Merényi Oszkár (Tótsóvár, 1895. június 18—Budapest, 1981. március 19.) A gimnáziumot Eperjesen végezte, magyar-német szakos tanári oklevelet a budapesti egyetemen szerzett. 1917-ben Körmöcbányán kezdett tanítani, az impérium-váltás miatt azonban Kaposvárra távozott, s az ottani gimnáziumban folytatta tanári pályáját. 1920-ban — a Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt—büntetésből Nagykállóba helyezték át. Két évi „száműzetés" után sikerült visszamennie Kaposvárra, ahol a kereskedelmi iskolában kapott állást. Doktori disszertációját Fáy Andrásról írta, Kaposvárott azonban — nyilván Nikla közelségének hatására — Berzsenyi munkásságát állította irodalomtörténeti kutatásainak középpontjába. A felderített kéziratok birtokában szinte monopol helyzetbe került a Berzsenyi-kiadások terén. Egymást követték szövegkiadásai, sajtó alá rendezései, de kutatásainak eredményei hamarosan önálló művekben is napvilágot láttak {Berzsenyi-tanulmányok, 1936; Berzsenyi Dániel, monográfia, 1938). Könyvet írt a másik két ismert somogyi költőről, Bárd Miklósról és Kozma Andorról is. 1939-től magántanári előadásokat tartott a pécsi egyetemen. Az ottani bölcsészkar megszűnése, illetve áthelyezése után Nyíregyházára kérte áthelyezését, mert innen a debreceni egyetemen folytathatta magántanári tevékenységét. Mint irodalomtörténész Nyíregyházán sem lett hűtlen Berzsenyihez, de gyorsan alkalmazkodni tudott az itteni igényekhez, lehetőségekhez is. Már 1943-ban nagyobb Bessenyei-tanulmánya jelent meg. A tanári munka mellett azonnal bekapcsolódott a város szellemi életébe, elsősorban a Bessenyei Társaság munkájába. Szükség is volt rá, mert Fehér Gábor halála és Méreiné Juhász Margit távozása után érezhető űr támadt, s ezt be kellett tölteni, s Merényi hallatlan energiával igyekezett magát nélkülözhetetlenné tenni. Állandó munkatársa volt a Szabolcsi Szemlének, sorra jelennek meg tanulmányai, könyvei (Bessenyei György: Szép lélek, vagy hősi lélek, 1943; Magyar Lélek, magyar szellem, 1943; A magyar lélek története és az irodalom, 1943; Berzsenyi Dániel összes művei, 1956; Ismeretlen és kiadatlan Kölcsey-dokumentumok, 1961; Berzsenyi Dániel, monográfia, 1966.). 1942-ben a Széchenyi István Kereskedelmi Középiskola igazgatóhelyettese, 1946 őszén igazgatója lett. Nyugdíjazása után, 1967-ben Budapestre költözött. 1976ban szerkesztette a hatalmas Berzsenyi Emlékkönyvet, s haláláig a Berzsenyi Kritikai Kiadás kötetein dolgozott. Nyíregyházán mindvégig a Luther utca 18. sz. alatti házban lakott. Az épület ma is áll. 91