Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Az 1. lovashadosztály a 3. hadsereg arcvonalának közepetáján, zömével egyelőre a front mögött állt, és a csata kezdetén tartalék volt, de hamarosan az első vonalba került és végigküzdötte ezt a nehéz, véres, hullámzó, s végeredményben eldöntetlen csatát. Január 30-án az ezred már az első vonalban volt, s felkélszült az orosz támadásra. Nagy Ákos ezredes a parancsnoklasi viszonyokat aként szabályozta, hogy a jobbszárnyat (5. és 6. század) Rakovszky István őrnagy, a középet (1. és 3. század) Oehm Tivadar őrnagy, a balszárnyat (2. és 4. század és a géppuskás osztag fele) Jacobs Ernő százados vezényelje. A várt támadás január 31-én délután következett be. A hatalmas orosz túlerő elől előbb a hadosztály balszárnyán lévő 12. huszár ezred, majd a középen védekező 7. huszár ezred vonult vissza. A 14. huszár ezredet a megelőző járőrcsatározások után, melyekben Oehm őrnagy csoportja két halottat és négy sebesültet vesztett, körülbelül két orosz zászlóalj támadta meg. Délután 3 óra után Oehm őrnagy csoportját az ellenség áttörte, s ezzel oldalba kapta az ezred balszárnyát is. Az áttörést a távbeszélő járőr még közölte a Szárazhegyen lévő ezred parancsnoksággal, utána azonban az összeköttetés megszakadt. A távbeszélő állomás orosz kézre került. Ekkor rendelték el a visszavonulást, mely az összeköttetés hiányában és a nagy orosz nyomásra igen rendszertelenül történt. Késő este lett, mire az ezred részei Szárazhegynél összegyülekeztek. A veszteségek jelentékenyek voltak: elesett 11, megsebesült 9, eltűnt vagy fogságba esett 12 huszár. Február 6-áig a 14-esek Váriházáig vonultak vissza, s itt egy ideig tartalékba kerültek. Négy nap múlva újabb parancs érkezett, mely szerint az ezredet Sztropkótól északra rendelik. Itt egyébként majd egy hónapig tartott az állásharc. Nagy Ákos ezredes betegsége miatt ekkor az ezred parancsnokságát Oehm Tivadar őrnagy vette át. Az 1. század parancsnoka Jóny László hdgy., a 2. századé Ányos Aladár szás., aki egyben I. osztályparancsnok is, a 3. századé Kardos József hdgy. A II. osztályt és a 4. századot br. Jacobs Ernő szds. vezényelte, az 5.-et Vájna Ádám zls., a 6.-t pedig Ziska hdgy. A gorlicei áttörésig egyébként az ezred két helyen, Hocsánál és Alsóolsvánál vívott állásharcokat. Itt kapták meg március 21-én a huszárok a karabélyra tűzhető szuronyokat és a gyalogsági ásókat és az első kézigránátokat is. Az állásépítés így már gyorsabban haladt, s március 30-án már háromszoros drótakadály húzódott az állások előtt. Április hava viszonylag nyugodtan telt el a 14-esek állása előtt, az ezred kipihenhette magát, s a beérkezett pótlásokkal immár 500 lovassal kezdhette a háború új szakaszát, a 3. hadsereg kötelékében az ellenség üldözését a Kárpátokon keresztül. Egy hónapon át viaskodtak a szembenálló 8. orosz hadsereggel, s ebben a helyzetben a 14-es huszárok az állandóan változó feladatokat hol gyalog, hol lovon oldották meg, igen szép eredményekkel. Ok lépték át először a Kárpátok gerincét, az élen az 5. század haladt. A huszárok a gyalogság előtt haladva jutottak a Kárpátok északi lábához. Mikor a gyalogság beérkezett, a huszárezred némi pihenő után a német déli hadsereghez került, melynek kötelékében augusztus elejéig vívott igen kemény harcokat a 11. orosz hadsereggel a Dnyeszter mentén. Július végén a Zlota Lipánál találjuk a 14-eseket, akik 18-án keltek át a folyón, s annak keleti partján rendezkedtek be védelemre. Állásaikban augusztus 5-éig tartóztatták fel az oroszokat. Itt szemlélte meg őket 25-én Károly trónörökös, Nagy Ákos parancsnok kíséretében. 47