Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

kettőt hagyjon az árokban, a ki a partomlás miatt bukott le."

21 A cikkíró még hozzáfűzi, hogy e derék századokat Tantossy Sándor (1910-től az ezred parancsnoka), Salamon Samu és csicseri Orosz György kapitányok vezették. Az I. világháború előtti gyakorlatokból említésre érdemes még az 1909 július végén a polgári határban végrehajtott manőver. A debreceni 4. honvéd lovasdandár három huszárezrede, a 2. (Debrecen), az 5. (Kassa) és a 9. (Marosvásárhely) a Tisza-parti síkságon gyakorolta a modern lovasharc fortélyait, majd a manőver fénypontjaként 27-én és 28-án teljes fegyverzetben átúsztatták a Tiszát. * * * A gyakorlatok, versenyek után munkás hétköznapok következtek, ám ezek a viszonylag nyugalmasabb idők is szolgáltak néhány meglepetéssel, párbajokkal, öngyilkosságokkal, magukról megfeledkezett huszárokkal, felkavarva ezzel mind a laktanyát, mind a városi közvélemyént. 1895. február 22-én reggel egy honvéd és egy közös hadseregbeli hadnagy vívott párbajt, mely a honvédtiszt sebesülésével végződött. A városban azt beszélték, hogy a párbaj oka az a különös viszony, amely szerte Magyarországon a közös hadsereg és a m. kir. honvédség tisztjei közöt létezik, hogy tudniillik a közös hadsereg tisztje magát előkelőbb állásúnak tekintette a vele egyenrangú honvédtisztnél, s ezt általában nem a legfinomabb modorban éreztette is vele. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy ugyanezt az érzést nevelték a legénységbe is, így aztán nem volt ritka, hogy a nyíri vinkótól megzavart fejű közös és honvédhuszárok is egymásnak estek egy-egy vendéglő, kocsma környékén, nem kis munkát adva a városi rendőrségnek és a laktanyai készültségeknek. 1911. november 15-én csicseri Orosz György császári és királyi kamarás, honvéd őrnagy és Butykay Tibor tisztviselő estek egymásnak nehézlovassági kardokkal a Fodor-féle vívóteremben. Orosz György segédei Jóny László alezredes, osztályparancsnok és lovag Ybl Miklós honv. huszár alezredes, Butykayé pedig Fisch Ernő és Horthy Béla földbirtokosok voltak. Az első vérig tartó párbajban Orosz a karján megsebesült. Arról hallgat a fáma, hogy miért vívtak párbajt, mindenesetre alapos okuk lehetett rá> hisz ezután sem békültek ki.

22 Születtek is legendák egyes tisztekről. Az egyik debreceni újságból az alábbiakat vette át a Nyírvidék 1898-ban: „Nyíregyháza városában csodákat beszélnek br. Bothmer Jenő huszár kapitány nagy erejéről és rettenthetetlen bátorságáról. Egy teljes tarokk- vagy makaó kártyacsomagot egy rántással ketté tép és egy ezüst forintost két ujjal ugy összegöngyölit, mintha papirosból volna. Egy hátaslovat teljes felkaniározással könnyen felemel, vagy oszlophoz támaszkodva asztalkendőt vesz fogai közé, melyet azután kilencz-ttz bajtársa sem tud onnan kirántani. Emellett félelmetes vívó és csodálatos lövő. Tiszttársai annyira bíznak az ő találó képességében, hogy bárminő pénzdarabot odatartanak neki czélul, melyet a kapitány kilő a kezükből. Néhány hónap előtt sokat beszéltek egy szabolcsi szép lány bátorságáról, aki a híres lövő elé két ujjal egy szál virágot tartott, melyet a kapitány mosolyogva kilőtt kezéből. A kapitánynak elválhatatlan kísérője egy szelídített farkas, mellyel az utczán sétál és egy szobában alszik. "

23 A kapitány úr egyébként hamar eltávozott a városból, a következő évben már a Ludovika Akadémia tanárai között találjuk. 14