Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)
I. TÜNDÉRMESÉK
szekér vitte a vasat. Ahogy vitték a vasat ... de a lovak nem bírták ki. Aszongya nekik Borsszem Jankó: - Hallják, bátyám, ne kínlódjanak itt! - aszongya. Fogják azt a jószágot,osztán hát adnak nekem annyi vasat, amennyit én elbírok, oszt majd én kihúzom, csak kössék össze a szekereket! ügy is vót! Összekötötték az emberek a szekereket, ű meg a kisujjával kihúzta. - Sa, mos mán adjanak nekem annyi vasat, amennyit én elbírok! Elkezdett, három szekér vasat megtekert kötélnek, a többit meg belerakta, elvitte. Ka, ahogy jött-ment hazafele, nem ment haza, hanem ment egyenest a kovácsnál. A kovácsnál csináltatott egy buzogányt, meg egy csépet. Na, mikor megcsinálta, akkor elment haza. Elébb a csépet megcsinálták. Csinálják a buzogányt, odadják neki: - Na, jó lesz? Kiviszi, felhajincsa. Mikor leesett,szíjjelment. Akkor vissza bevitte, aszongya: - Még nem jól vaní Akkor megin kivitte, felhajincsa, akkor megin elhajlott. Akkor megin felvette, bevitte a kovácsnak: - Csinálják, mer még mindig nem jó! Akkor harmadszor, mikor megin felhajintotta, akkor mán jó vót. Ka,osztán hazament, megén mondja az anyjának: - Na, anyám - aszongya -, mos mán megén süssél hamubul pogácsát! - Aszongya -, én elmegyek kenyeret keresni - mer nagyon szegények vótak, nem vót kenyér se, semmi. Elindult, ment, elment egy bárónál, beszegődött csépelni. Mondja, hogy vállalna csépelni gabonát. Na, osztán fogódzott is vele a báró. Aszongya:
