Ratkó Lujza: Mesék, mondák Biriből. (Jósa András Múzeum Kiadványai 24. Nyíregyháza, 1987)

I. TÜNDÉRMESÉK

nekifele, akkor a fejire vágott, fellökte azt is a te tejire. Szalad a báró megén a gulyáshor eressze ki a leghamisabbik bikát! - Mert - aszongya - elviszi a kenyérnek valónkat, hát mit adok nektek? Szalad,megyén a bika nekifele. Annak is a fejére vágott, fellökte a tetejire. Vitte,elvitt mindent,a kenyérnekvalót is. Kikor megyén hazafele, kiált az anyjának: - Idesanyám, nyissa ki 'az ajtót! Nyissa ki a kaput! Níz az anyja szíj jel, hát nem lát semmit, csak egy nagy izét ... a hátán vót valami. - Idesanyám, nyissa ki a kaput! - De mire az idesanyja odaért, behajintotta az udvarra. - Na, Idesanyám aszongya -, mos mán van nekink mit enni, mit inni, mos mán csak! Azt mondja neki- az anyja: - Hát, mos mán csak a nénéid hiányzanak! - Na, mos mán süssön nekem megin hamubul pogácsát,és én elmegyek a nénéimet megkeresni! Na, megin megyén a fiú. Másnap megin nsndegél—mendegél, ecoer odaér egy kis lakáshoz. Bemegyen, köszön: - Jó napot, adjon Isten! Aszongya: - Adjon Isten! - Aszongya -, hun jársz itt, - az asszony mondja -, e.hun még a madárnak se szabad járni? - Eát - aszongya -, eztet és eztet én keresném, és nekem az egy néném, azt keresném. - aszongya. Aszongya: - Hát én vőnek a! - Készülj, aztán gyere! - Dehogy megyeit én - aszongya -, ide hallgassJ Nekem - aszongya - a hétfejű sárkány a férjem, az tégedet