Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)
állította a gépész a gépet, a kezdődött a két érás déllélaß.» Skkor a dolgozok a kútnál megmosakodtak, árnyékos helyet kerestek, s ebédeltek. Az ebéd minőségét a munka» sok anyagi helyzete szabta meg, de mindenki igyekezett ekkor az aratásnál és hordásnál leírt ételféleségeket biztosítani. Ebéd után, akik fáradtak voltak, aludhattak is. 1 többiek beszélgettek, a soha nem fáradó fiatalok tréfálkoztak» hancúroztak. 1 két óra eltelte után pontosan indult a gép, és járt sötétedésig. A vacsorát minden dolgozó otthon fogyasztotta el. A cséplőgépet nem őrizték. A könnyen mozgatható dolgokat elzárták, egyéb maradt éjszakára is a helyén, hogy reggel gyorsan indulhassanak« Abban az esetben, ha esőre lehetett számítani, a félben levő asztagot és a cséplőgépet is ponyvával letakarták» Az ilyen csépléoi munka 2-3 hétig is eltartott. A géptípusoktól függően a napi teljesítmény általában 150 vagy 300 mázsa volt. A munkások keresete erre az időre fejenként 6-8 mázsa körül mozgott. Bizony nem valami nagy kereset volt ez a sok por nyelésért és nehéz fizikai munkáért. Minthogy a faluban sok cséplőgép volt, problémát jelentett állandóan nemcsak a gazdáknak, hanem a géptulajdonosoknak is, hogy ki hol csépeljen. Ugy nagyjából falurészenként osztozkodtak a tulajdonosok m csépelnivalón, de ez nea volt rendszerszerű, mert a gazdák megnézték azt is, hogy milyen munkásokkal dolgoztat a gépes, s mennyi a géprész. így bizony gyakran megesett, hogy Óuszuszkán lakó Puskások Mákhejjen csépeltek,a Templomvégen lakó Sarkadi Antal pedig Óusznszkán . Bz utóbbi falurészen csak szórványosan laktak vagyonosabbak, s így kevés búza volt egy-egy portán. Az ilyen helyeket nem nagyon szerették a géptulajdonosok, mert a többszöri huzatássa!! , beál39.
