Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

aastag lágyan. Másnap aztán, új asztagba hordták * többi búsát. Előfordult azonban olyan eset is»hogy a gazda csupán egy részét hordatta udvarára a búzának,, másik részét padig a határban valamelyik tarlóján hordatta össze» Ilyenkor a két hordás időpontja közt több napos eltérés is lehetett. Az étkeztetésről itt is a gazda gondoskodott a már leírtak szerint. A gazdasszony- segítsége viszont az esetben a harmados munkás feleségei voltak. Valamivel eltér az uradalmak hordása is ezektől» Az mindig az uradalmi, tanya szérűjén történt, és gyakran napokig tartott. Itt nem volt segítségből fogatos, hanem az uradalmi kocsisok és béresek fogatai dolgoztak. Kétkezi munkásként azonban a búzát learató munkásoknak kellett menniük, de nem ingyen, hanem napszámért»A napszám 1 pengő, 1 pengő 20 fillér volt az 1920-as években a Klein-féle uradalomban» Itt csak egy személy- járt a szekérrel: a rakóu

.a kévehánfóu

k állandóan kint voltak a búzaföldön, a mindig az éppen érkező szekérnél dolgoztak» Élelmezésről as uradalom nem gondoskodott. A munkás vagy a magával vitt szárazkoszton élt, vagy- naponként főtt ételt vitt neki a feleség» A falutól nagyon távoli urada>lombaa olykor szükségszállást is biztosítottak, hogy a messze lakóknak ne kelljen hazajárniuk» Meg kell még —] ékezni a hordás három sajátos formájáról is. befejesésképpen, A falubeli gazdák részes aratóinak, mivel saját búzájuk nem volt, célszerútlenség lett volna saját udvarukra szállítani kevéske búzarészükct. így az a gyakorlat alakult ki, hogy a gazda udvarára vitték, ott annak asztag ja mellé kis asztalokba, rakták, és mikor a gazda búzáját csépelték, akkor csépelték ők is. Ilyenkor minden kassám külön kis asztagban rakodott. 31.