Balogh László: Dolgozatok Szamosszeg néprajzából. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 21. Nyíregyháza, 1986)

za elhordása volt a férfiaknak, as asszonyoknak, lányoknak pedig a szelelés, rostálás. A századfordulótól aztán áttértek lassan a község lakói a gépi cséplésre. Magát a cséplőgépet egyszerűen gép-nek nevezték, a vele való cséplést pedig a gépelés szóval jelölték. Ismerték Szamosszegen a gőzgép meghajtású cséplőgépet is, amit tüzezsgép néven emlegettek,de ezt csak az uradalmakban alkalmazták. Magángazdáknál a traktor meghajtású gép dívott. Ilyen cséplőgép az 1920-as években már hét volt a faluban.Az elsőt a - ragadványnevén Bütyök,hivatalos nevén - Pilep nevű család vásárolta. U— tana a Tisza ragadványnevú Puskás család vásárolt újabb cséplőgépet, majd három Dienes testvér egyet-egyet. Legutoljára Sarkad! Antal vásárolt kettőt is, és úgy üzemeltette,hogy egy munkást is betanított a kezelésére, a TIte ragadványnevú Fllep József-et. Ezek a tulajdonosok mind falubeliek voltak. De adatközlőim tudnak olyan cséplőgépről is,amelyiknek nem falubeli volt a gazdája. Ez a nyolcadik Szamosszegen dolgozó cséplőgép Olcsváról járt évenként a faluba csépelni. A tulajdonos hivatalos nevét nem tudtam felderíteni, mert mindenki, tréfás ragadványnevén kis kani zeidóu-nak mondta. Megjegyzendő, hogy esek a cséplők, a Bütyök családé kivételével, egészen a felszabadulásig megvoltak a faluban. Kezdetben a géptulajdonosok nem tartottak állandó munkaerőt cséplőgépjüknél. Állandó munkásuk csak a gépész volt, valamint a mázsállóu

. de a gépész! feladatot Is általában a tulajdonos látta el. Eleinte tehát a gépeitető gazdának kellett gondoskodni« megfelelő számú munkásról. Egy cséplőgéphez 24 dolgosé kellett. Ezek munkamegosztása a következő volt: hatan a kazalmester irányításával a szalmában dolgoztak» négyen az asztagról 34»