Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IX. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 18. Nyíregyháza, 1981.)

1. Gacsályi Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc eseményei Bertha Mór naplója alapján

lóaljba és ezzel mindjárt a délvidéken fellázadt dúló rá­cok ellen s ott a IX. zászlóalj dicső pályája kezdetén az első csatában már hősi halált talált. Ennek s magasztos tragoediának történetét irta meg Jókai Mór abban a megha­tó történeti beszélyében, melynek cimére már nem emlék­szem, de kezdő szavai mindig élnek emlékemben: "Ul a fi­atal nő s sárga hárs alatt ... s hervadt szivalskú leve­lek ölébe hullanak."/ Szept. 1-én késedelem nélkül hazamentem Fehérgyar­matra. Zsiga testvéremmel, a kit mint "szükmellü gyengét" nem soroztak - illetve a vizsgálaton nem vettek be, min­den nap mérettem magamat, ami akkori lakóházunk pitvaraj­tófél deszka-boritásán, - ha azóta ki nem cserélték - a karcolásokból ma is látható, hogy vájjon nem értem-é el a legalsó katonai méretet? ... És valóban, mintha nyúj­tottak volna! Nehéz volt várni. Az év októberében az erdélyi oláh lázadók ellenében - amely lázadás azonban Szatmárvármegye Kővárvidékével szomszédos oláhlakta vidékre is átcsapott, - kiindítot­ták a szatmármegyei gyalog- és lovas önkénteseket, a gya­log és lovas nemzetőrszézadokat is - Deés felé s én kér­tem a matolcsi század kapitányt Luby Zsigmondot , hogy vi­gyen el magával legalább "századirnoki" minőségben. Meg­tette. Szabó Lencl. szintén fehérgyarmati születésű kor­társsm és itt és Sárospatakon is tanulóbarátommal együtt magához vett "századirnoki" hangzatos cimmel felruházva, mindkettőnket, s elindultunk nem nagyon hosszura szabott napi menetekben, a szintén lázadásban lévő Kővárvidéken, át Deés felé. A vonulás terhes volt ugyan, mert a korán zorddá lett oktőber-utól és november-elei éjszakákat az ellenséges indulatú oláh falukon kivül táborozva kellett töltenünk. Tüzelő fa és bőséges koszt volt ugyan, mert

Next

/
Oldalképek
Tartalom