Bodnár Bálint: Kisvárda környéki népmesék. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 17. Nyíregyháza, 1980)

13. KILENC Vét egy szegónyasszony, annak vót egyetlen egy fia. Kilenc évig szopott. Azt mondta az anyjának; - Kilenc évig hadd legyek itthon! Igaz, nehéz napok voltak rá, mert szegény özvegyaszszony volt. Nehezen teltek a napok, mert még a betevő falat jok is alig vót meg. Elérte a fiu a tizennyóc évet. Kiment az erdőbe, megfogott egy vastag fát és tőbül kihúzta, Szintén megfogta a másikat, azt is kihúzta. Lehántolta a haját mind a kettőnek, Az egyik lett csépnyél, a másik lett hadaró. Felvette s vállára és elment a király udvarába. Vót ott kilenc asztag élet, felvállalta csépelni. Ahogy csépelte, közben megkérdezte a király: - Mennyiért csépeli el az egészet? Erre Kilenc azt mondtat - Egy zsák életért. Akkornap csépelt, este hazament,, azt mondja az anyjának; - Valamennyi lepedő van a faluban, szedje össze! Varrja meg zsáknak! Összeszedte az anyja, meg is varrta egy zsáknak. így Kilenc, mikor elcsépelt, felvitte a zsákot. A király kezdte belemérni az életet. Már belemérte, amit csépelt kilenc asztagból, de még a zsáknak csak egy csúcsába volt. A király nagyot nézett, hogy az életét mind felszedték, de erre Kilenc azt mondta: - Felséges királyom, még csak a csúcsában van, hát ez nincs egy zsákkal! ügy, hogy a multévi tartalékját is felszedte a ki113.