Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson 2. Gazdálkodás. (Jósa András Múzeum Kiadványai 15. Nyíregyháza, 1979)

II. A fő növénykultúrák és termesztégi területeik arányváltozásai Nyirlugoson a parasztgazdaságok két legfontosabb, s egyben legnagyobb területen termesztett növénye a rozs és a napraforgó volt. A rozs csaknem kizárólagos kenyérgabonája volt a falunak, az ösez. kalászos terület 97-98 %-át foglalta el. A kapások nyomásában tengerit

.

burgonyát mindenki saját szük8égletének megfelelően termesztett, eladásra csak napraforgót vetettek. Ezzel a növénnyel külön táblákban és szélnövényként egyaránt foglalkoztak. /Ugy tartják, hogy a két világháború közötti időszakban ez volt a legjövedelmezőbb paraszti kapás-növény/. 1920-1940 között az ugarvetés jelentős hányada csillagfürt volt. A csillagfürtöt a legjobb trágyanövénynek tartották, s emellett kialakult a mag jelentős mennyiségű értékesítése. Az 1950-es évektől folyamatosan megváltozott a vetett növényféleségek összes, ill. egymáshoz viszonyított aránya. A jövedelmezőség alapján más fontossági sorrend alakult ki, Fő kenyérgabona növénynek megmaradt a rozs. /1957-1958-ig A családok döntő többsége házilag sütötte a kenyeret. A visszaemlékezések szerint ekkortól alakult ki az "üzlethálózat" a faluban. Jelenleg négy bolt van, s ez folyamatosan feleslegessé tette a házi kenyérsütést. 1979ben nem találkoztam már olyan családdal, aki saját alapanyagból házi kenyeret készített volna. Az uradalmi földek felosztása és az első szövetkezeti csoport megalakulása után az 1950-es évektől a paraszti földeken is kialakult a dohány

termesztés. Ekkortól a napraforgó helyett, rövid időn belül a dohány vált a legfontosabb,legjövedelmezőbb kapásnövónnyé. Ezt a szerepét napjainkig megőrizte. A tengeri csak a takarmányozás, a burgonya az étkezés