Németh Péter (szerk.): Ipari üzemtörténet. (Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 7. Jósa András Múzeum Kiadványai 14. Nyíregyháza, 1979)

Varga Károly középisk, tanár, Mátészalka: A mátészalkai bútorgyár múltja és jelene /1975. évi megyei pályázat/

nem volt, tarisznyából evett mindenki. És, senki sem vonult el szemérmesen a másik elől, hogy rajtse szegénységét, hiszen olyan egyformák voltak azok a tarisznyák: A tartalmuk is egyforma volt.Kenyér, szalonna, paprika nyáron, a paprikát hagyma váltotta télen. Azért érdemel meg egy uj tételmondatot, mert egy év után uj nevet kapott a Vállalat. MÁTÉSZALKAI VEGYESIPARI VÁLLALAT lett a neve. Bővült a termelési profil is. Főleg ez asztalosok kaptak uj munkalehetőséget. Foglalkozott a Vállalat ládaelem gyártással és ecetforgács gyártásával is. Kezdetleges valami volt ez. Ebben az időben még hordóban /is/ érlelték az ecetet,ehhez kellett az ecetforgács, olyan spirálszerüen elkészített faféleség volt ez, ami emlékeztetett az esztergakések által leszedett spirálszerü fémforgácsra. Az ácsok is uj munkát kaptak. Napraforgó és lenkoróból "nádpalló-pótló"-t készítettek s ebből készültek a tsz tyúkólak. Az 1953-as júniusi beszéd után, vagy ahogy akkor mondták,az "Uj szakasz" politikája bevezetése után s termelőszövetkezetek fejlődése megállt, sőt termelőszövetkezetek bomlottak fel. Uj munkalehetőség után kellett nézni. 1953-ban átvették - BZÜkségből - a Jurácsik féle gyórteleki gatter üzemet. Jurácsik - tudomásunk szerint még ma is él. Csepelen lakik, és mód van még mindig arra, hogy ezt a históriai részt elbeszélésével bővítsük majd.