Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Kücsán József:A nyírlugosi udvar gazdasági épületei

nek, míg a különböző csapolások és Illesztések alapvető feltétele, hogy a sik lapok kerüljenek egymással szembe* Bizonyos esetekben van rá példa, hogy a gömbfa egy kis szakaszát szögletesre faragják s igy illesztik, de ennek a műveletnek a nyomóerő mértéke határt szab. A depók tetőszerkezete szarufás, a csűrnél már leirt kettős alátámasztással. Bejáratuk a hosszabbik oldal teljes szélességében van, három oldalon faluk napraf

or

gő8zár vagy dorong. A depókat vázszerkezetük szimetrikusan a középvonalra szintén három részre tagolja. Szénagyüjtés után a megrakott szekér a bejárat előtt, azzal párhuzamosan áll, a takarmányt egy ember a szekérről a depóba dobta, egy másik pedig a depóban elrendezte, A különböző kaszálásokból származó szénát a depóban is elkülönítették, más-más oldalra helyezték. Amennyiben aratási időben volt a depóban hely, ugy gabonát is helyeztek be, de ez nem volt általános. Manapság az állatállomány és a takarmánymennyiség lecsökkentésével egyre több hely szabadul fel a depókban,amit más, eddig a szabadban tárolt termények foglalnak el /tengeriszár, napraforgószár, takarmányrépa/, vagy más építményben tárolt termények /dohány/. A dohány szárításhoz gyakran átalakítják depójukat azok a gazdák, akiknek ezt az építmény nagysága megengedi. Az átalakítás igen egyszerű, a váz oszlopaira szerdiafákat szegeznek, ezekre kötik a pőréket. /A póré az 5 m hosszú zsinegre fűzött dohánylevelek sora./ A depó bejárati részét gyakran derékmagasságu kerítéssel látják el, hogy a baromfiak ne kaparják szét a szénát, s az udvaron szabadon járkáló disznók se rondítsák azt össze, A Bzálaetermények után a szemestermények tárolóépitményeiről kell szólnunk.