Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban I. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 5. Nyíregyháza, 1975)

Orosz Károly: Népi gazdálkodás és táplálkozás, szavak, szólások Dombrádon

rolt lisztből sütötte kenyeret. À református egyház jegyzőkönyve ezerint szántóföld hiányában a segédtanítónak 1841-ben a Kórógy lápkaszáló mentén levő eeikáezatot &dták ki haszonra. A község kevés földje tehát ne;, tudta eltartani a lakosságot kenyérnek valóval. így a lakosság eljárt csépelni, ny -at at ni a Kyírbe, Kóta j ,Iemeceer és Bogdány községekbe, sőt a Hajdúságba Szóboczlóra és a Szétxoár megyei Fancsikára is,ahol munkájuk fejébe "életet" kértek. A református egyházi jegyzőkönyv számozatlan lapjai is megörökítették ezt a nehéz helyzetet a következő módon: "A lakosok közül sokan, jól lehet igavonó marháik is vannak, más határon szántogatnak." Kapraforgót 1830 után csak dísznövényként kezdték termelni, de az 1840-es években már olajat is ütöttek belőle. Az olajütás jóval később, csak az 1950-es évek legvégén szűnt meg. Még magam is emlékszem arra, hogy az olajütéskor kapott napraforgó pogácsát milyen jó étvággyal majszóltuk, • sőt sokszor össze is verekedtünk rajta. Árpát csak keveset termeltek,köles csak száraz időben maradt meg, így a vizes helyeken inkább zabot termeltek. A jobbmódú gazdáknak, mint az egyházi jegyzőkönyv is említi tsolnakuk volt, amit helyben csináltak az uraság tölgyfájából. Csináltak négy személyes csónakot is,de az 1847-es jegyzőkönyvi sorok nsgyobbról is megemlékeznek: "... van Ks Harsányi Pálnak egy nagy tsolnakja, mely szinte két szekér terhét is megbirja, ezen tsónakot kell használatra elkérni." Ezeken a nagy csónakokon hozlak Kékről a 24 köböl gabonát, de a nagy árvizek idején még a tanítót is Patakról. Házikertekbe vetették a tököt, krumplit, mákot.Hagy-